Válasz Veczán Zoltán részére

Legutóbbi nyílt levelemre válasz érkezett, így arra reagálnék a mai cikkemben.

Kedves Veczán Zoltán!

Megkaptam a nyílt levelemre érkező válaszát, ezért ezúton szeretnék reagálni, ahogy sorra idézem az ön által írt gondolatokat. Levelem kifejezetten hosszú és részletes lesz, ennek ellenére, kérem, olvassa végig figyelmesen, ugyanis sok félreértésre rávilágíthat!

Ezzel kezdte: "A blogposzt műfaji jellemzői alapján sejthettem, hogy hosszas, érvelési hibákkal telitűzdelt, kőkemény ideológiai válasszal fogok találkozni, ahol az emocionális hatásgyakorlás keveredik majd a személyes meggyőződések igazolására felhasznált féligazságokkal és á la carte összeválogatott tényekkel."

Úgy gondolom, hogy minden, amit írtam, megalapozott és levezetett volt, több tudományos kutatásra is utaltam benne. Arról pedig személy szerint nem tehetek, hogy a veganizmus témaköre egy olyan hatalmas, szerteágazó kérdés, amire ha minden szempontból, minden érvvel és ténnyel válaszolni szeretnék, akkor senkinek sem lenne már türelme végigolvasni a mondandómat, ezért bizony szemezgetni kell néha a különböző tények közül.

Majd így folytatta: "Egyvalamit szükségesnek tartok leszögezni: az állatok nem emberek. Ez nem ideológia, hanem biológiai tény."

Igen, már itt, a legelején elferdítette mindazt, amit mondtam. Már itt a legelején (talán szándékosan) félreértelmezte és kifacsarta az általam leírt gondolatokat. Soha, egy szóval sem írtam, hogy az állatok emberek lennének. A tény, hogy az elnyomások más formáit hoztam fel példaként, nem jelenti azt, hogy az állatokat embereknek tartom, ahogy egy nőjogi mozgalom rasszizmusra utaló érvelése sem azt jelentené, hogy a nőket feketének tartják, így ebbe azt látni, hogy az "állatok emberek" egy igen komoly ferdítés.
Abban viszont teljesen egyetértünk, hogy az állatok nem emberek, de az is biológiai tény, hogy ugyan az állatok nem emberek, az ember biológiai besorolása alapján az állatok országába tartozik. Ahogy az is tudományos tény, hogy az emberek nem rendelkeznek olyan jellegzetességekkel, amelyek teljes mértékben hiányoznának az állatokból, vagyis nincsen az emberek és az állatok között minőségbeli különbség. Ez azt jelenti, hogy az ember semmivel sem érzőbb lény az állatoknál. Az evolúciós biológusok és a kognitív etológusok is egyértelműen ezen az állásponton vannak.

Sőt, mondok egy példát, amin keresztül megmutatkozik a vegyes étrendet normálisnak hirdető társadalmunk hatalmas morális ellentmondása: egy kutyát megölni bűn, és törvény bünteti, míg egy disznót teljesen természetes. Annak ellenére is, hogy ez a két állat legalább ugyanolyan okos. Sőt, megfelelő körülmények között a malacok is szobatiszta, rendes állatok, akik képesek a gazdájukhoz kötődni. Úgy gondolom, hogy mindez nagyon jól ábrázolja, hogy ahol valójában megmutatkozik az ideológia elfogultsága, az nem éppen a vegán látásmód. Ezzel kapcsolatban egyébként ajánlom az alábbi videót, Dr. Melanie Joy hosszú évek óta kutatja ezt a kérdést:

Majd így folytatta: "A "fajizmus" elleni fals analógián alapuló érvelésre nem tudok érdemben reagálni, azon túl, hogy igyekszem lejjebb ráncigálni a homlokom közepén fennakadt szemöldökömet, látván, hogy a felszabadítósdi neomarxizmus milyen új és még újabb elnyomásokat képes felfedezni, mióta úgy öt-hét évtizede elengedte az egyszeri melós kezét..."

Úgy gondolom, hogy amíg én tudományosan és logikus levezetésekkel levezettem, hogy miért nem helyes egy disznót megölni, addig önnek, kedves Zoltán csak minősítgetésekre futotta valós érvelés nélkül. Nagyon szomorúnak tartom mindezt.

Majd így folytatta: "teszem hozzá, újabb kutatások szerint a növények is éreznek fájdalmat, érzékelik a zenét, mi több, kommunikálnak is egymással, így a párhuzam még hamisabb."

Úgy gondolom, hogy ez a válasz is abból következhet, hogy vagy szándékosan elferdítette vagy nem értelmezte a mondanivalómat. De egyébként nagyon szívesen elmagyarázom a lényeget a növények érzékelésével kapcsolatosan.

Egyrészt, ahogy az első cikkemben is írtam: "Az evolúciós biológusok és a kognitív etológusok is egyértelműen azon az állásponton vannak, hogy nem rendelkeznek olyan jellegzetességekkel az emberek, amelyek teljes mértékben hiányoznának az állatokból, vagyis nincsen az emberek és az állatok között minőségbeli különbség (sőt, az ember biológiai besorolása alapján az állatok országába tartozik). Ez azt jelenti, hogy az ember semmivel sem érzőbb lény az állatoknál." Ha mutat nekem egy olyan tudóst, aki a növények kapcsán is ezt mondja, akkor nagyon szívesen elgondolkozom azon, hogyan csökkenthetem tovább a növények szenvedéseit, és aztán vissza is térhetünk ugyanerre a beszélgetésre. Addig viszont nem állja meg a helyét az ön példája.

Másrészt a hús-, tej- és tojásipar felelős a világ esőerdőinek irtásáért kb 80%-ban, az Amazonas irtásáért kb. 90%-ban, ami ráadásul hazánkhoz is köthető, hiszen az Agrotrend cikke alapján: "Magyarország takarmánypiaca mintegy 4 millió tonna, a legfontosabb fehérjenövény a szója, amely nélkülözhetetlen a takarmány előállításához. Az országba évente 550-600 ezer tonna import szója érkezik, főként a dél-amerikai országokból. [...] Európába 34-35 millió tonna szója kerül be..." Tehát még akkor sem biztos, hogy ezt kivédjük, ha hazait veszünk.

Harmadrészt a növények a tudomány mai állása szerint inkább érzékelnek és reagálnak, nem a szó hétköznapi értelmében véve éreznek, ezt költői túlzásként használják mindenhol ilyen módon megfogalmazva. De nem is az a baj ezzel az érvvel, hogy éreznek vagy nem éreznek (mert simán lehet, hogy éreznek, csak nincs még tudományosan bebizonyítva - csak az érzékelés, ami nem ugyanaz), hanem az, hogy ez is pont a veganizmus MELLETT érv. A húst fogyasztók ezt amolyan ellenérvként használják a növényi étrend ellen, csak közben két dolgot felejtenek el:

  • ők is esznek növényeket köretként (plusz egy meggyilkolt állatot, aki viszont biztosan érzett fájdalmat, félelmet, szenvedést)
  • az általuk elfogyasztott állati eredetű táplálékhoz sokkal több növényre volt szükség, mint egy átlagos növényi ételhez

Ha valaki félti a növények (megkérdőjelezhető) érzéseit azért, mert azok érzékelnek, az féltse már az állatokat is, hiszen azok biztosan éreznek, és legyen vegán! Sőt, így a növényeknek is kevesebbet árt. Vagy csak nekem lenne nonszensz egy olyan élőlény miatt aggódni, akiről nem tudjuk biztosan, hogy érez, miközben egy olyan élőlény brutális legyilkolásáért fizettem, akiről biztosan tudom, hogy érez?

Így pedig el is jutottunk a sokadik érvig: ha a növények is éreznek, érdemes lenne átállni a növényevésre az ő érdekükben is. Mondom ezt, mert csak a húsukért és tejükért tartott szarvasmarhák 39 402 500 000 kg gabonát ettek meg ma is. (Érdekes mellékzönge, hogy eközben a média szerint túlnépesedtünk, ezért halt éhen több millió ember ma is szerte a világban.) Ezért ez a "növények is éreznek" vegánság ellenes ellenérv pont a növényi alapú étrend mellett érv, és nem pedig ellene. Sok más növényre van szükség ahhoz, hogy az állat húsát (gyakran akár 12:1-hez) meg lehessen termelni, (ami nyilvánvalóan 1:1). 

Ahogy a veganizmus definíciójából is kiemeltem az "amennyire lehetséges és praktikus" összetételt, úgy ebben az esetben is megtenném: a világ vezető dietetikai szervezetei is egyetértenek abban, hogy állati eredetű élelmiszerek nélkül is teljesen egészségesek lehetünk, míg a növények mellőzése kapcsán ez nem lehetséges szerintük.

Majd így folytatta: "Az is izgalmas kérdés, hol húznák meg a határt. Etikus például szúnyogot nem csupán agyoncsapni, amit bocsánatos bűnnek nevez, de nagy tételben irtani, vagy az ezáltal okozott kár, "állatok százmillióinak legyilkolása" erősebben esik a latba, mint a moszkitóktól és következményeitől - pl. malária - szenvedő lakosság? És mi a helyzet az olyan élőlényekkel, mint a vírusok és baktériumok? Netán Önök a gerincizmus kirekesztésének hódolnak, amennyiben csak a gerinces állatok jogait védik, diszkriminálva a többit?"

Szerintem a levelemben teljes mértékben benne volt a válasz: az önvédelemnél kell egy határ, akár a megelőzéssel együtt is. Azzal, hogy ezt a kérdést feltette, mintegy bemutatta, hogy vagy nem értelmezte a levelemet vagy szándékosan félreértelmezte. Tehát nincs itt kérem semmi gerincizmus (csigát sem eszünk), itt csak önvédelem van, megelőzés és az, hogy ezen kívül ne használjunk ki, gyilkoljunk meg és kezeljünk tárgyként meghalni nem akaró, érző állatokat. És az, hogy ezt a gondolatot leírta, nagyon jól mutatja, hogy az egész levelemet nem a megértés szemüvegén keresztül látta, és szándékosan elferdítette, olyan dolgokat látott bele, amik ott sem voltak és olyan alapvető információkat került ki és nézett semmisnek, amiket leírtam, hogy aztán azok (vélt) hiányába beleköthessen.

Majd ezzel folytatta: "Aztán itt vannak az igencsak erőltetetten ideráncigált, kimazsolázott kutatások a tejnek az abból napi három liternél (!) többet fogyasztókra gyakorolt negatív hatásairól. A magyar lakosság 84 százaléka nem iszik elég tejet az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet 2017-es felmérése szerint, az átlagember összesen nem fogyasztott 250 gramm tejterméket egy nap, nem hogy tejet. Az egész kutatás általánosságban véve is indifferens az átlagos lakosság számára, legalább annyira, mint a luxusipar által felhasznált kígyóbőr esete..."

Mindez szép és jó, de:

  • Több példát is hoztam jócskán, amik fölött elegánsan szemet hunyt, azt az egyet pedig kiválasztotta, amibe úgy érezte, hogy bele tud kötni. De mi a helyzet akkor az Orvosi Hetilappal? A csontritkulással? Mi a helyzet az IGF-1 és 2 hormonnal? Úgy gondolom, hogy egy dolgot kiválasztani és minden más tudományos kutatást amiatt az egy miatt asztal alá söpörni, nem túl elegáns.
  • Aki készített már sajtot azt tudja, hogy akár 2-3 liter tej is szükséges lehet 200-300 g sajt elkészítéséhez...
  • Emellett ne felejtsük el, hogy ezek a statisztikák (miszerint az átlagember összesen nem fogyasztott 250 gramm tejterméket egy nap), rendszerint csak a tej és tejtermékek vásárlását mérik, pedig higgye el nekem, hogy mióta vegán vagyok és elolvasom a termékek összetételét, nagyon jól tudom, hogy nem csak az volt a sok tej és tejtermék, amit fogyasztottam, hanem ami az összes többi termékben megtalálható tejporként, sovány tejportként, savóportként stb.

Majd így folytatja: "Ha a kelleténél jobban foglalkoztatna a téma, utánanéznék például, hogy mennyivel csökkenthető az ökológiai lábnyom azzal, ha ezerféle szennyező eljáráson átesett kőolajszármazékokból gyártunk pl. cipőt bőr helyett..."

Az igazság az, hogy ez egy nagyon összetett kérdés, és azt mondani, hogy a "műbőr károsabb, míg a bőr nem káros" nagyon sarkos lenne.

Egyrészt a bőrre azért mondják, hogy környezetkímélőbb, mert tartósabb. De az igazság az, hogy én még a vegánságom előtt vettem egyszerre, egy helyen egy bőr és egy műbőr cipőt is. Mindkettő más-más márka. A műbőr szebb volt, többet hordtam, azonban a bőr már régen szétment mire vegán lettem pár év után, a műbőr cipőt pedig még idén télen is hordtam párszor. A hátulján a dísz kicsit megkopott és lejött, különben még most is, évekkel később is tökéletes állapotban van. Nem csak az anyagon múlik, hanem a minőségen is. Mármint persze, ha közelről nézzük a dolgokat: a bőr tartós, a műbőr elvileg nem, tehát akkor a bőr környezetbarátabb megoldás. De ha egy kicsit távolabbról is ránézünk a helyzetre, akkor mindjárt más a képlet:

  • Azt már leírtam, hogy milyen szerepe van a tej-, hús- és tojásiparnak az erdőirtásokban, ugyanehhez a bőripart is hozzá lehet venni
  • A világ vízfogyasztásának 20-33%-a az állattenyésztéshez köthető, első sorban a szarvasmarha-tenyésztéshez
  • A világon eladott antibiotikumok 80%-át az állattartás használja, ami visszakerül a vizekbe stb. Nagyszerű dolog az antibiotikum, az orvostudományt nagyon szépen előremozdította, de nem így és nem ezért.
  • A tehenek a világon összesen 61 234 969 950 kg növényt (gabona, szója, kukorica) fogyasztanak minden egyes nap, amit meg is kell termelni, és hatalmas luxus, miközben emberek tízezrei éheznek szerte a világban
  • A világon élő éhező gyerekek 82%-a olyan országban él, ahol a megtermelt növényi élelmet állatokkal etetik meg, és ezeket az állatokat a nyugati országokban élő emberek fogyasztják el vagy használják a végtermékeket (bőr, szőrme stb.)
  • Kb. 18x kevesebb terület kell a növényi étrend és a nem vegán életmód fenntartásához/fő, mint egy mindenevő étkezéseihez
  • Az állattartás igényli a Föld 45%-át (állatok, fenntartás, takarmánytermelés stb.)

Emellett egyáltalán nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy maga a bőrfeldolgozás is egy vegyszerekkel teli, környezetszennyező folyamat. Innentől pedig mindjárt nem lehet olyan egyértelműen kijelenteni, hogy egy bőr cipő jobb lenne környezetvédelmi szempontból. Véleményem szerint a fentiek alapján egy jó műbőr cipő talán környezet, de mindenképpen legalább állatbarátabb megoldás, mint egy átlagos bőr verzió. Ráadásul a téli időszak kivételével szinte minden cipő pótolható szövet vagy más alternatívával, ha valaki számára fontos a fenntarthatóság.

Egyébként, ha jobban érdekli a környezetvédelmi oldala a növényi étrendnek, akkor ajánlom ezt a cikkemet, ugyanis összegyűjtöttem benne az utóbbi időben publikált legfontosabb kutatásokat.

Majd folytatja: "...s pontosan mit jelentene egyes népcsoportok kultúrája vagy akár megélhetése számára az állatok "kizsákmányolásának" feladása, sajnos azonban az időm ehhez túlságosan limitált."

Valóban vannak népcsoportok és kultúrák, akiknél esetlegesen kivédhetetlen, hogy kizsákmányolják az állatokat (itt jön az "amennyire lehetséges és praktikus"), de mi nem eszkimók vagyunk, nem természeti nép vagyunk, hanem Magyarországon élünk. Éppen ezért úgy gondolom, hogy más népcsoportok kultúrájára hivatkozva valamit folytatni, amit mi bármikor abba tudnánk hagyni, nem túl releváns érv.

Így folytatja: "Egyébként érvelési hiba, ugyanakkor zseniális konszenzuálisan elismert izmusok után feltüntetni egy frissen kreáltat, megpróbálván egy szintre emelni azokkal."

Nagyon szívesen meghallgatnám, hogy miért érvelési hiba valami olyasmit egy szintre emelni más elfogadott izmusokhoz, aminek a jogosságát és létjogosultságát részletesen elmagyaráztam és alátámasztottam ebben az írásomban és a korábbiban is. Mert az sem éppen az érvelés magasiskolája, amikor a másik érvelésére csak annyit mond valaki, hogy "hát ez nem igaz". 

Majd folytatja: "Ügyes az érzelemre ható szavak bedobása állatok "életének és szabadságának elvételéről", mintha úgy egyébként a természetben nem ez lenne a sorsuk a többi állat zsákmányállataként. Vagy ez esetben mi a direktíva a ragadozó állatokkal szemben? :) Visszatérhetünk az állatperek középkori világába is, izgatottan látnám a macskákat a vádlottak padján."

Úgy gondolom, hogy aki itt nem a realitás alapján érvel, az ön volt, pláne, hogy még gúnyolódott is. Mielőtt más állatok tetteihez hasonlítanánk a mi tetteinket és ragadozókhoz mérnénk magunkat, tisztázzunk pár dolgot:

  • Egy ragadozó állat azt eszik, amit el tud kapni, nekünk viszont van választási lehetőségünk, hogy a piacon a henteshez vagy a zöldségeshez megyünk-e oda. 
  • Emellett egy ragadozó állat, amikor éhes, egy ösztönös döntést hoz, ezzel szemben én emberként képes vagyok egy tudatos döntést hozni, miközben a piacon sétálgatok vagy az Aldiban tologatom a kosaramat.
  • Mindezeken túl pedig egy ragadozó állatnak szüksége van húsra, az embernek nincs, hiszen az Ausztrál Dietetikusok Szövetsége, a Kanadai Dietetikusok Szövetsége, a Physicians Comittee for Responsible Medicine, a Brit Dietetikusok Szövetsége, és a több, mint százezer dietetikust számláló Academy of Nutrition and Dietetics is azon az állásponton van, hogy a megfelelően összeállított növényi étrend minden életkorban (beleértve a gyerekkort és az idősebb kort is) és állapotban (beleértve a szoptatás és terhesség időszakát is) teljes körű és kielégítő az ember számára. A Pécsi Tudományegyetem Táplálkozástudományi és Dietetikai Intézete pedig az Orvosi Hetilapban közölt egy tanulmányt a növényi étrend előnyeiről, ami szintén ezt támasztotta alá. Sőt, ők a cikkben a növényi étrendet olyan bizonyos tipikus mai népbetegségek kezeléséhez és megelőzéséhez is megfelelő módnak tartották, mint az elhízás, a szív-érrendszeri és tumoros megbetegedések, a magas vérnyomás, a cukorbetegség és a csontritkulás. Ugyanezt támasztotta alá többek között a fenti szervezetek mellett a Harvard Health Publication két kutatása, a John Hopkins Közegészségtudományi Iskola, az American Journal of Clinical Nutrition és a JAMA International Medicine is egy tanulmányában. Továbbá ne feledkezzünk meg arról, hogy már a WHO, vagyis az Egészségügyi Világszervezet is közzétette az állásfoglalását a vörös és feldolgozott húsok karcinogén hatásairól.

Úgyhogy innentől ferdítés és rosszindulat "állatpereket" meg "vádlottak padjában ülő macskákat" vizionálni. Illetve nagyon szépen bemutatja, hogy nincs tisztában a veganizmus alapjaival, céljaival és lényegével. Így viszont nagyon nehéz valakivel érdemi vitát folytatni a veganizmusról.

Majd folytatja: "Ahogy magam is kissé kényelmetlenül érzem magam a vallásos öntudattal hozzám vágott jelzők súlya alatt görnyedezve, és valóban zavarba ejt az a bátorság, ahogy a véleményét és világmagyarázatát ilyen erőteljesen szeretné rám erőltetni. Természetesen nem várom el, hogy szakértőként, elemző újságíróként vagy tudományos igényességgel reagáljon egy pamfletre, de azért hadd idézzem önmagának önmagát, kedves Diána: "Mindez szép és jó lenne, ha nem a saját személyes feltételezései alapján akarna a kedves író messzemenő következtetéseket levonni."

Egészen addig, amíg kettőnk közül én érvelek, én hozom fel tudományos érvek és állásfoglalások tucatjait, egészen addig, amíg én valóban a mondandójára reagálok, nem forgatom ki azt és nem próbálok valami olyanba belekötni, amit ön sosem mondott (mindez önről sajnos nem mondható el), addig köszönöm szépen, de nem reagálnék erre a megjegyzésére, csak két mémmel, ha már úgyis annyira "szereti" őket.

A vallásos öntudat kapcsán ezzel:

Ahogy arra is találtam egy igen beszédes képet, ami helyettem is elmondja, hogy mit gondolok erről a párbeszédről: beszólt a vegánoknak és lehúzta a vegán mozgalmat, én reagáltam rá, majd én vagyok az, aki "a véleményét és világmagyarázatát ilyen erőteljesen szeretné [önre] erőltetni".

Így folytatja: "Rendkívül izgalmas, ahogy a feltételes mód és a véleményre utaló kifejezések teljesen hiányoznak a szövegből. Ez és ez van, ez a tény, ez az erkölcsi kötelezettség, ez jogos, amaz jogtalan."

Rendkívül érdekes mindez annak a tükrében, hogy ön is ugyanígy tesz. Ahogy az is érdekes, hogy amíg én akár tudományos kutatásokkal és tényekkel, állásfoglalásokkal és logikus levezetésekkel is alátámasztom a mondandóm, így teljesen érthető a kijelentőmód, ön nem tesz ugyanígy, mégis használja.

Majd ezt írta: "A párbeszédnek Ön szerint három szereplője van, (prioritási sorrendben, gondolom) vegán és nem vegán, no meg az érintett állatok. Attól tartok, az ezúttal a tanúk padjára, áldozatként becincált állatok éppúgy hallgatni fognak, ahogy a középkori állatperekben vádlottként."

Egyrészt kikérem magamnak, hogy a szavaim mögé olyanokat lát és azzal támad, hogy én prioritási sorrendben írtam volna ezeket. Mindezt csak ön látja a megfogalmazásomba, és rendkívül felháborítónak tartom, hogy ilyen feltételezések alapján támad és minősíteni próbál engem, és lehúzni a mondandómat. Ahogy azt is igen szomorúnak tartom, hogy továbbra is kiforgatja, amit írtam. Kérem, térjen vissza ahhoz a tényhez, hogy az állatok éreznek fájdalmat, nem akarnak meghalni, vagy csak nézzen meg egy disznóvágást, ahol igen jól látható, hogy ha szavakkal nem is mondja ki az állat, de küzd az életéért és egyértelműen jelét adja annak, hogy nem akar meghalni.

Ezt olvashattam utána: "Így megint csak ketten maradunk, Ön, és én, akit Önök nem neveznek gyilkos kannibálnak - csupán "dögevőnek", amint azt a minap hallottam."

Ezzel pedig elkövette újra azt a hibát, amire a korábbi levelem során felhívtam már a figyelmét: általánosít. Biztos, hogy jó döntés újra elkövetni ugyanazt a hibát és ezzel aláásni a saját mondandóját?

A folytatásban azzal érvelt a kutyatartós részlet kapcsán, hogy "nem mondtam, hogy minden kutyatartóra vonatkozik, amit írtam, csak arra a tömegre, amely elsorvadt társas kapcsolatait pótolja így."

Ezzel szemben az igazság az, hogy rendkívül könnyen félreérthető volt az a részlet, és úgy gondolom, hogy ha valaki leír egy kétértelmű gondolatot, amit "így vagy úgy" is lehet értelmezni, ne lepődjön meg, ha valaki az "így helyett" mondjuk "úgy értelmezi".

Majd ezzel folytatta: "aztán a mémek beemelésével sajnos jócskán vesztett a komolyságából ez az egész, amit természetesen betudhatunk a véleménybuboréknak, amely általában erősen jellemzi a radikális mozgalmakat is."

Én ezzel szemben úgy gondolom, hogy egy-egy jól megválasztott kép, ami bizonyos szituációkat tűpontosan ábrázol vagy átvitten vagy szó szerint, néha többet mondhat, mintha én ugyanezt részletesen elemezgettem volna. Sőt, csak az ön kedvéért ebbe a cikkembe is tettem két mémet, hogy legyen mire hivatkoznia, hogy egy tudományos tényekkel, kutatásokkal és állásfoglalásokkal teli válasz miért is komolytalan. De az igazság az, hogy erre hivatkozva elnézni a lényeg mellett, nem engem minősít.

Később pedig ezt írta: "Persze izgalmas lenne vitázni, már a szónak a klasszikus értelmében, megkeresni az esetleges közös minimumpontokat, majd megállapítani s egymásnak feszíteni a véleménykülönbségeket, de valójában úgy tűnik, Önök azok, akik nem akarnak semmilyen párbeszédet, hanem szeretnék eltiporni az Önök világmagyarázat-kísérletével ellentétes narratívákat."

Az igazság az, hogy nekem semmi bajom a párbeszédekkel, vegán aktivistaként rengeteg értelmes, érvelő, kölcsönös párbeszédben szoktam benne lenni napi szinten, és szeretem is ezeket, pláne, ha valaki valami újat tud felhozni ellenérvként, és túl tudunk lendülni a "növények is éreznek", "az oroszlán is megöli" és társain. Azonban azt vegye figyelembe, hogy elég nehéz párbeszédet kezdeni valakivel, aki kellő alaposság és utánajárás nélkül egy rendkívül lehúzó, támadó hangvételű szöveget fogalmazott meg velünk szemben párbeszéd nélkül. Nem rajtam múlt a párbeszéd, hanem önön. Ha a cikke nem támadó és tényszerűtlen lett volna, úgy az én válaszom is más hangnemet ütött volna meg.

Majd kifogásolta azt, hogy nem értettem, hogy "hogyan jelenhetett meg" az írása, hiszen az ön szavaival élve "szólásszabadság van, és bizony olyan írások is megjelenhetnek, amelyek Önnek nem tetszenek". Ezzel teljesen egyetértek. Azonban nem mindegy, hogy mi és hol. Úgy gondolom, hogy van egy szint, ami fölött már nem közlünk megalapozatlan cikkeket (újság szempontjából). Nem zavart volna a véleménye egy mezei lapocskában, a saját blogján és ezer más helyen sem, azonban egy ilyen nagy lap esetében igenis felszalad az ember szemöldöke, amikor egy ilyen megalapozatlan firkálmánnyal találja magát szemben. Tehát nem azzal van a bajom, amit közöltek, hanem azzal, hogy hol, mert ott véleményem szerint nem illendő ilyet közölni. Vagy lehet ezt a véleményt ott megjelentetni, csak akkor normálisabb köntösben és megalapozottabban. Viszont a kettő együtt szerintem nem működőképes.

Majd kifogásolta, hogy a húsevés kapcsán az egyelőre szót használtam: "Egyelőre nem büntetnék jogilag a húsevést, ez mindenképpen figyelemre méltó tolerancia. S milyen büntetés járna érte akkor, ha győz a zöldár? A diszkriminációellenességből kiindulva ugyanakkora, mint egy emberi élet kioltásáért?"

Azt kell megértenie, hogy nem mondjuk azt, hogy az ember egyenlő az állattal. Innentől pedig mindaz, amit kérdez és amire rá akarja húzni a mondandómat, az pusztán ferdítés.

Végezetül pedig ezzel zárta a levelét: "Hátborzongató belegondolni abba, hogy bejegyzése e két elszólásából ítélve mennyire közel állhat az Ön gondolkodása a felvázolt disztópiámban uralkodó totalitárius logikához, csak éppen a lehetőségei nem adottak még, hogy érvényesítse. Köszönöm, hogy erre rávilágított."

Hátborzongató belegondolni, hogy egyes emberek milyen durván ki tudják forgatni a mondanivalónkat pusztán azért, hogy úgy érezzék, igazuk van. Hátborzongató belegondolni, hogy egyes emberek más emberek, kultúrák és állatok életkörülményeivel akarják igazolni az ő saját életükben meghozott döntéseiket. Hátborzongató belegondolni, hogy egyes emberek valami olyasmiről kezdenek vitába, aminek az alapjait sem ismerik, hiszen láthatóan nem értik a veganizmus lényegét, alapját és törekvéseit sem.

Mindazonáltal azért őszintén köszönöm a  válaszát, remélem így, hogy a félreértéseket és logikai réseket sikerült tisztáznom, már érthetőbb ön számára az első válaszom és az életmódunk. Amennyiben erre a levelemre is szeretne reagálni, természetesen nagyon szívesen fogok privát beszélgetést folytatni önnel, viszont a blogomon több levelet nem írnék már ezzel kapcsolatban. Azonban csak abban az esetben áll módomban a szó klasszikus értelmében vitázni, megkeresni az esetleges közös minimumpontokat, majd megállapítani s egymásnak feszíteni a véleménykülönbségeket, ha előtte jobban utánanéz az életmódunknak, elolvas pár cikket ezzel kapcsolatosan, ugyanis úgy gondolom, hogy úgy tudunk csak igazán párbeszédet folytatni, ha ön is érti az én álláspontomat (mindenféle kifacsarás nélkül), még akkor is, ha nem ért vele egyet. Higgye el, vegán aktivistaként én elég jól értem már a másik oldal nézőpontját, ráadásul azt se felejtse el, hogy valaha én is az ön oldalán álltam és "extrémnek" tartottam a veganizmzust, így én részemről felkészültnek érzem magam ebben a tekintetben. 

Azért tartom ezt szükségesnek, mert egészen addig, amíg olyan dolgokat lát a szavaim mögé, amik nincsenek ott, amíg olyan dolgokat hoz fel a veganizmussal szemben, amik nem tartoznak oda, addig nagyon nehéz érdemi párbeszédet folytatni, mert csak a felszínt kapargatjuk egy rettentő mély téma kapcsán. Éppen ezért a következő cikkeket ajánlom önnek, mielőtt érdemi párbeszédbe tudnánk belemenni:

Üdvözlettel:
Juhász Anita Diána
www.cruelty-free-beauty.hu