Mi a baj az nlcafe vegánok vs húsevők cikkével?

A minap szembejött velem egy olyan vegán oldalon egy cikk, amit elolvasva csak hüledezni tudtam, hogy valóban képesek voltak emberek ezeket a dolgokat úgy kiejteni a szájukon, hogy tudták, hogy mindez nyilvánosságra fog kerülni. Éppen ezért a mai posztomban szeretnék reagálni a "Mi nem hangsúlyozzuk, hogy a hatalmas steaktől van merevedésünk" - vegánok kontra húsevők c. cikk kapcsán, illetve reflektálok az abban elhangzó tévedésekre. Ezúttal nem nyílt levél formájában teszem ezt meg, mert az nlcafé valójában semmi durvát nem írt, éppen elég volt megszólítaniuk az "utca emberét"...

Úgy gondolom, hogy nagyon fontos, hogy időnként reagáljunk az utca emberének kételyeire, felvetéseire és veganizmussal kapcsolatos tévedéseire. Egyrészt remélem, hogy azok a vegánok, akik ezt a cikket olvassák, tanulhatnak általa és tudományos alapú információkat gyűjthetnek, illetve bizonyos sokat hangoztatott kifogásokra adott válaszokat ismerhetnek meg. Másrészt fontosnak tartom, hogy aki esetleg nem vegán, és elolvassa a cikkemet, az megismerje a mi álláspontunkat és érveinket ezzel a kérdéssel kapcsolatosan.

Vegyük is akkor számba, hogy mikre szeretnék reagálni ebből a hosszú irományból, aszerint csoportosítva, hogy ki mondta az adott gondolatot, pirossal írva a cikkből vett idézeteket:

NlCafé:

"Értjük mi a viccet, nem is a cukkinivel van bajunk, hanem inkább azzal a szélsőséges hozzáállással, amivel gyakran találkozunk a húsevők és vegánok között újra és újra fellángoló vitákban mindkét fél részéről."

Ha a mindkét fél részéről fellángoló szélsőséges hozzáállással van baj, hogyan lehetséges, hogy a cikk a húst fogyasztók szélsőséges hozzáállását mutatja be? Ugyanis a cikkben megszólaló vegánok véleményem szerint teljesen korrekten és éretten nyilatkoztak, míg a másik oldal sokszor nem a kérdésre és felvetésre reagált vagy teljesen logikátlan volt a gondolatmenetük. A cikk maga ellentmond a bevezetésnek.

Egyébként fontosnak tartom az elején leszögezni, hogy míg a PETA videójában szereplő viccnek tudományos alapja és magyarázata van, amire a későbbiek során ki fogok még térni, addig a cikkében megszólalóknak több állítása is tökéletesen ellent mond a mai tudományos állásfoglalásnak és a logikának.

"A körkérdés közben pedig még az is kiderült, hogy valójában nem két tábor van, hanem három, mert sokan félig vegán, félig húsevő étrendet követnek, és nem is akarnak átállni egyik oldalra sem, köszönik szépen, jól érzik magukat középen."

A fenti mellett ezt tudom még konkrétan az Nlcafé részére felróni hibaként. Úgy gondolom, hogy egy újságíró számára alapvető, hogy legalább utánaolvas annak, amiről ír. Vegán étrend nem létezik, csak növényi étrend, mert a veganizmus egy állatjogi mozgalom, amit nem lehet félig csinálni, hiszen ha úgy gondolod, hogy az állatokat nincs jogunk feleslegesen kizsákmányolni és meggyilkolni, és eszerint is élsz, akkor vegán vagy, ha nem, akkor nem vagy az. Ahogy nem lehetsz feminista, ha hiszel a nők egyenjogúságéban, de azért néha hétvégente nőket erőszakolsz vagy nem veszed fel a nőket a meghirdetett állásra a nemük miatt, ugyanúgy nem lehetsz vegán, ha állati eredetű élelmiszereket fogyasztasz.

Gergő:

"Hát ez a reklám nettó röhej, nem tudom melyik brit tudós találta ki, hogy keményebb és hosszabb merevedésük van a vegánoknak."

Ki fogok térni rá a dietetikusnak adott válaszomban.

"Nekem egy nagy bajom van azzal, ha valaki vegán, hogy ezt mindig mindenhol hangsúlyozza az így élők túlnyomó többsége..."

Az igazság az, hogy az esetek többségében más hozza szóba ezt a kérdést. Amíg nagyobb munkahelyen dolgoztam, általában úgy nézett ki az ebéd, hogy ha valaki becsatlakozott hozzánk, egy hozzám közelebb álló kolléga rögtön megemlítette az újaknak, hogy én vegán vagyok, majd az újak erről faggattak, végül pedig néha úgy álltak fel az asztaltól néhányan, hogy miért kell evés közben is erről győzködni másokat. Miközben én csak válaszolgattam és elmondtam a saját érveimet. 

Amikor pedig mégis mi hozzuk fel a témát, akkor azért szoktunk erről beszélni, mert a világ nem "vegán- és állatbarát" hely. Azért szoktunk erről beszélni olyankor, mert úton-útfélen belebotlunk az állatok kihasználásába, amit fájdalmas és rossz látnunk. És ahogy más is megpróbálná felemelni a szavát, ha egy olyan világban élne, ahol olyan élőlényeket bánt körülötte mindenki, akiket ők védeni szeretne, mi is így teszünk. Ez egy teljesen természetes emberi reakció.

Amire pedig szeretnék még rávilágítani: nem egyszer kaptam már az interneten ezt érvként a vegánok ellen. És nem egyszer visszakérdeztem, hogy ismersz-e személyesen vegánt, aki tényleg ilyen, és nagyon sokszor az illető nem ismert ilyet, csak hallotta, hogy ilyenek vagyunk. 

Továbbá én nem azért lettem vegán, mert olyan hú, de jó arcnak gondoltam őket, hanem mert szeretem és tisztelem az állatokat. Aki azért nem lenne vegán, mert találkozott hülye vegánokkal, az tényleg ne csatlakozzon semmilyen közösséghez és húst se egyen, mert minden közösségen belül vannak olyanok, akik építőek és akik rombolóak, minden közösségnek vannak értelmes és kevésbé értelmes tagjai is, a húst fogyasztók között is. Nem muszáj szeretned a vegánokat, attól te is nyugodtan élhetsz úgy, ahogy mi, ha egyetértesz az elveinkkel, éppen ezért a veganizmus elvei ellen nem lehet kifogás a vegánok viselkedése.

"...illetve mindent próbálnak húsételek és az egyéb állati összetevők koppintásával megcsinálni. Biztos vannak nagyon finom originális receptek, de a csapból is az folyik, hogy ez egy vegán hamburger, vegán tojássaláta, vegán bármi."

Nem értem, hogy ez a megszólalót pontosan miért és miben is zavarhatja. Hogy miért eszünk ilyeneket? Mert ezt szoktuk meg mi is gyerekkorunk óta. Mert nem azért vagyunk vegánok, mert ki akarunk szúrni magunkkal, hanem azért, mert nem szeretnénk az állatokat kihasználni és meggyilkolni, és van erre már más alternatíva. Azért, mert a húsnak leginkább olyan íze van, ahogy fűszerezed és ahogy utána elkészíted. Alig van a legtöbb húsnak alapvetően íze. Tehát nem a hús ízét kívánjuk, hanem az ízvilágot. Nem lehet közé egyenlőségjelet tenni. Én például 11 éve nem eszem húst. A gondolat, hogy egy élőlényt megegyek: undorít. Egyszer véletlenül (vagyis pontosabban egy becsapás áldozataként) "sikerült", vissza is jött, mert a világ leggusztustalanabb dolgának tartom, hogy egy állatot megegyek. De magával az ízvilággal nincs bajom. Ha az utcán elmegyek egy gyrosos mellett, forog a gyomrom, de ha hazajövök, és itthon gyros illat fogad, akkor azonnal megkívánom (vegán háztartásban élünk, így hús nálunk nincs), mert nem az állatot látom már akkor benne, hanem a kegyetlenségmentes, igazán finom ízeket.

Emellett nagyon fontosnak tartom, hogy alternatívát kínáljunk. Miért fáj bárkinek is az, hogy van kevésbé kegyetlen alternatíva egy-egy ételre? Miben zavar bárkit is, hogy akit csak az ízek tartanának vissza a váltástól, azok lemondás nélkül megtehetik ma már, hogy mégis vegánok legyenek? Miért zavar bárkit is, hogy akik nem akarnak ártani, de szeretik a megszokott ízeket, azok ezentúl ugyanúgy a kedvenceiket eszik, de már nem ártanak vele szándékosan? Komolyan nem értem, hogy ez miért okozhat bárkinek is gondot és ez miért lehet érv az életmódunk ellen.

"Nem mellesleg anno kb. csak húst hússal és tojással, tejjel stb. evett az ember, mégis élt, sokáig, szaporodott, kemény merevedéssel együtt ungabungázott."

Mikor evett az ember húst hússal és tojással? Mikor is élt sokáig? 

Az őseink étkezései kapcsán három tény:

1. Régen nem az egészség, hanem a túlélés volt a lényeg. És valóban voltak a történelem során olyan idők, amikor csak hússal tudtak túlélni, ahogy olyan idők is, amikor nagyon sokaknak rettentő ritkán, vagy pedig soha nem jutott hús. Az utóbbi évtizedektől eltekintve az utóbbi pár száz évben alapvetően a gazdagok kiváltsága volt a rendszeres húsfogyasztás, az elmúlt időszakban lett általános, hogy mindenki ehet húst akár napi szinten is.
2. Régen nem volt éppen az egekben az átlag életkor. Ennek sok tényezője van, és nem tudhatjuk, hogy a növényi étrendnek vagy a hús fogyasztásának mekkora szerepe volt benne. Viszont pont azért, mert nem éltek se sokáig, se egészségügyileg jó minőségű életet, nem biztos, hogy a múlttal helyes lenne példálózni.
3. Etikai oldalról, az egészségtől elrugaszkodva: Nagyon sok olyan szokás volt a múltban, amire nem vagyok/vagyunk büszkék: valaha az emberek rabszolgákat tartottak, a nőknek nem volt szavazójoguk és még sorolhatnánk. Így a múltbeli tetteink nem igazolhatják a jelenlegi tetteinket, ha az akkori szokásainkról már újabb és újabb kutatások fedik fel, hogy mennyire károsak is. 

Gábor:

"A vegánság intézményében a térítő szolgálat az, ami rettenetesen fura, és egy picit talán irritáló is."

Alapvetően a probléma az, hogy amikor mi arról beszélünk, hogy a veganizmus fontos és elengedhetetlen és szeretnénk másokat meggyőzni arról, hogy szükség van rá, akkor abban a beszélgetésben valójában nem csak a vegánról és a nem vegánról van szó. Van a beszélgetés mögött egy harmadik fél: az áldozat. Mi nem térítünk (jó esetben, néhány kivételtől eltekintve), hanem információt adunk át, hogy azzal az állatokat védjük.

"Valahol én is sajnálom azokat az állatokat, de nem gondolom azt, hogy azzal, mert én nem eszek húst, bármi változna. A matematikai valóság az, hogy azok az állatok nem csak értem halnak meg..."

Ezzel szemben a matematikai és gazdasági valóság azt igazolja, hogy a kereslet hatással van a kínálatra. Hogy egy 2017-es cikkből idézzek: "A növényi alapú élelmiszerek piaca évről-évre egyre nagyobbra nő, míg az állati eredetű tejek iránti kereslet 2015 óta 7%-kal csökkent, ami 2020-ra már elérheti a 11%-os csökkentést. A Plant Based Foods Association és a The Good Food Institute jelentése szerint a tejipari alternatívák, például a vegán sajtok, tejszín és joghurtok is elérték a 700 millió dolláros piaci értéket. A Grand View Research tanulmánya szerint a növényi alapú tejek értékesítése 2024-re körülbelül egy 35 milliárd dolláros üzlet lesz. A Lux Research szerint a növényi fehérjék 2054-re a globális fehérjepiac egyharmadát teszik majd ki."

"...sőt még csak nem is kizárólag a húsukért halnak meg. Ma már egy állatnak nagyon kevés része az, ami így vagy úgy nem hasznosul. A szőre, a bőre, a csontja, a belsőségei, mindből készül valami, gyógyszer, ragasztó, vagy textilipari adalék, szóval, ha én nem eszek húst, azzal nem fog történni semmi, az az állat ugyanúgy meg fog halni, csak legfeljebb kárba megy a húsa, feleslegesen veszíti életét."

Az igazság az, hogy ez egy nagyon kedves tévhit, de nem állja meg a helyét a valóságban. Egyrészt ezek között több is van, ami nem kapcsolódik a húsiparhoz. Például a húsáért és tejéért tartott állat bőre általában nem elég jó minőségű ahhoz, hogy felhasználják ruházkodási vagy más célokra stb. Másrészt a legtöbb fent felsorolt termékre van már sokkal olcsóbb növényi alternatíva, amit néhány esetben még esetleg megéri állati eredetű verzióban beszerezni, de csak addig, amíg az vágóhídi hulladék (de olyan is a minősége és az egészségre gyakorolt hatása), de amint eljutunk oda, hogy csak ezért vágnák már le az állatot, inkább a növényi alternatívát részesítik majd előnyben, tehát végül nem tenyésztenek és vágnak le állatot ezzel a céllal. Pláne, hogy a vegánok nem vesznek bőrt, szőrmét, vannak már vegán ragasztók a ruhaiparban és sorolhatnám, tehát ahogy fogy a kereslet aziránt és egyre több a vegán, úgy változik meg ez is.

Zsé:

"Vidéken nőttem fel, nálunk a sertés, marha meg csirke haszonállat volt. Ezzel úgy vagyok, ha tudom, hogy normális körülmények között nevelték, nem ridegtartásban, akkor lehet belőle kaja. De ezektől a nagyüzemi keltetőktől rosszul vagyok."

Egyrészt számomra teljes mértékben logikátlan az a kijelentés, hogy a jó élethez joga van egy állatnak, de az élethez már nincs. Másrészt a mai igényeknek már a töredékét sem tudnánk háztáji tartásból fedezni, vagyis persze, nagyon "idilli" erről beszélgetni, de amikor a növényi étrendről van szó, akkor nem lehet az ipari tartást figyelmen kívül hagyni. Harmadrészt személyes tapasztalatból tudom, hogy nem csak az a rengeteg állati eredetű élelmiszer, amit fogyasztunk, amit tejként vagy húsként megveszünk a boltban, hanem az, amit csokiként, fagyiként, nudliként, kekszként, pizzalapként és még sorolhatnám vásárolunk és benne van a nagyiparból származó tojáspor, tejpor és társaik.

Emellett a haszonállat kifejezés egy felettébb logikátlan és rossz kifejezés. Hosszú lesz, de hiszem, hogy aki számára fontosak az állatok, az nem csukja be a szemét és a szívét ezzel szemben: sok állatvédő/húst fogyasztó ember hivatkozik a "humánus tartásra", az "otthoni vágásra" stb. De egyrészt: humánus gyilkosság nincs. Az összetétel második fele kizárja az elsőt. Nem lehet emberségesen megölni egy érző élőlényt, aki nem akar meghalni.

De pont itt a lehetőség, más környezetbe helyezve, többek által kedvelt fajokkal elmesélve: ha egy kutya, aki mondjuk boldog életet élhetne tegyük azt akár 15 évig Kínában, boldog életet él egy családdal 4 évig, majd "humánusan" levágják, mert szeretik a húsának az ízét, milyen felháborodást keltene az emberekben? Elmondom: ugyanolyat, mint a kutyahús fesztivállal foglalkozó posztok alatt (érdemes pár ilyet megnézni, durva brutalitás ömlik azon emberek szájából, akik közben disznóval tömik magukat) vagy mint egy megnyúzott a cica halála miatti poszt alatt. Gyilkost és kegyetlen embert kiált mindenki, és előtörnek a gyilkos indulatok az összes emberből.

Ha pedig más fajokkal tesszük ugyanezt, akkor még meg is nyugszunk, hogy nem volt rossz körülmények között tartva. Miközben Kínában a kutya is haszonállat (már néhányaknál), és erre a célra tökéletesnek gondolják. Mivel a fajok között az ember alkotta meg a különbségeket. Nem véletlenül van az, hogy ez kultúránként eltérő lehet, és más kultúrák szokásait még felháborítónak is tartjuk: Kínában esznek kutyát, itthon nem. És akkor is felháborítónak tartanánk ezt, ha egy boldog kutyaéveket családdal töltött kutyát ennének meg ott. Vagy van ahol a lóval vannak így, míg más országokban teljesen rendben van elfogyasztani. De ugyanez a helyzet a disznóval és a tehenekkel is. Szinte az összes állattal. Nincs olyan állat, amit minden országban/kultúrában teljesen rendben van fogyasztani. Sőt, kultúrákon belül is vannak különbségek: itt van például Rupert Malac, akit imádnak és akire a családja nem haszonállatként tekint. Vagy a nyuszik: rengeteg nyuszi tulajdonost ismerek, aki képtelen lenne nyúl húst fogyasztani, mivel érzelmileg kötődnek a nyulakhoz, és számukra ők házi kedvencek. Megint mások simán megeszik őket.

Szerintem ez nagyon jól mutatja, hogy a haszonállat és a többi állat közötti különbség nem tényszerűségeken, hanem hitrendszeren alapszik: mit tartunk elfogadhatónak és mit nem. Ebből pedig az következik, hogy semmi tényszerűen megállapítható különbség nincs egy kutya vagy egy marha elfogyasztása között: egyedül a társadalmi elfogadottság. Mivel minden tett, aminek áldozata van, alapvetően az áldozat szempontjából számít kegyetlennek, nem a tett elkövetője, esetleg haszonélvezője szempontjából, kijelenthetjük, hogy semmi különbség nincs egy cica, egy kutya, egy róka vagy egy marha megnyúzása vagy elfogyasztása között. Hogy döntjük el akkor, hogy melyik állatot lehet humánusan levágni, és melyiket nem? A kutyát már nem, a csirkét lehet, a nyuszit csak néha? Ha egy kis szeretet is van a szívünkben az állatok iránt, beláthatjuk, hogy logikátlan és helytelen lépés bármelyiket is megölni, miközben millió másik alternatívánk van.

"Viszont két másodperc alatt fel lehet azzal idegesíteni, amikor egy vegán/nyers vegán mindenáron meg akar téríteni. Majd én szépen eldöntöm mi a jó nekem."

Erre fentebb reagáltam már. De higgyétek el, abban a beszélgetésben nem ti vagytok az áldozatok.

Enikő:

"Mi azért vagyunk a kettő között mert a fenntarthatóságban és a mértékben hiszünk. Viszonylag ritkán eszünk húst és nagyon sok vega/vegán kaját eszünk."

Én is azért vagyok vegán, mert ezekben (is) hiszek. Úgy gondolom, hogy vannak dolgok, aminek jobb, ha a mértékük nulla: ilyenek a mindenkire nézve káros szokások, a gyilkosságok és az erőszakos cselekmények is.

Úgy gondolom, hogy a lehető leghelyesebb döntést meghozni minden szempontból (egészségünk, állatok és környezetvédelem) egyáltalán nem szélsőséges, akkor sem, ha a mai társadalmunkban jelenleg ez szokatlan még sokak számára. Valamikor az volt szélsőséges, aki a rabszolgákat fel akarta szabadítani, vagy a nőknek szavazójogot akart adni. Sőt, egy Zola könyvben szélsőségesnek ítélték azt a nőt, aki olvasni akart - ma pedig már ezek létjogosultságának a tagadása a szélsőséges. Ebből következik, hogy az, hogy az adott társadalomban mint tartunk normálisnak, mértékletesnek, szélsőségesnek és átlagosnak, semmit sem mond arról, hogy az adott dolog helyes-e vagy igazságos. Esetleg valóban mértékletes-e. Állatos példával élve, tegyük fel, hogy az emberiség a kezdetek óta naponta 10 macskát áldozott a szép időért és a jó termésért. Erről tudjuk, hogy felesleges, ahogy az állati eredetű élelmiszerek fogyasztása is, hiszen a világ legnagyobb dietetikai szervezetei is egyöntetűen azt mondják, hogy tökéletesen egészséges az ember állati eredetű élelmiszerek fogyasztása nélkül is. Ilyen esetben sem az a furcsa, aki azt mondja, hogy ne ártsunk feleslegesen, és csökkentsük a cicaáldozás számát nullára, annak ellenére, hogy matematikailag egy normál ember skálája szerint így lenne. Mégis nonszensznek éreznénk, amikor valaki azt mondaná, hogy öljünk csak napi két macskát, hiszen az úgy mértékletes. Nem igaz?

Másrészt ha a skála kiinduló pontja más, akkor mondjuk a mértékletesség-szélsőségek skálájának három szintje a következő lesz: szentként tisztelet / nem ártok nekik, de más fölé sem helyezem őket / kihasználom őket skálán nézzük, akkor mindjárt a vegánság lesz a középút és a mértékletesség megtestesítője. Úgy gondolom, hogy ha más élőlények felesleges ártása ellen emelünk szót, az sosem lehet szélsőséges, maximum az adott kulturális közegben tűnik annak. És ha másoknak okozott szenvedés ideális mértékegységét kellene megadni, akkor az ideális szám a nulla lenne.

"Viszont a vegánságot biológiailag nem tartom fenntarthatónak ebben az országban, mert nagyon kevés fajta zöldség/gyümölcs van, ami itthon termeszthető."

A tudomány erről egészen máshogy vélekedik, ebben a cikkemben rengeteg tudományos forrás és kutatás eredménye alapján bemutatom, hogy miért előnyösebb a növényi étrend környezetvédelmi szempontból. 

Az itthon termeszthető növények kapcsán nem tudom eldönteni, hogy most egy országban élünk-e vagy sem. Hazánkban rendkívül szerencsés helyzetben vagyunk, ugyanis rengeteg hazai zöldség, gyümölcs, hüvelyes, gabonaféle és különböző mag közül válogathatunk. Én személy szerint alapvetően piacra járok és szinte kizárólag csak helyi termékeket veszek tavasztól őszig (természetesen amennyire megvalósítható, csomagolásmentesen), és mégis rendkívül változatosan tudok étkezni. 

A téli időszak valóban kicsit nehezebb, de egyrészt, ha növényi étrenden élsz, ha nem, zöldségekre és gyümölcsökre télen is szükség van, tehát semmivel sem rosszabb növényi étrend esetében a tél, mint vegyes étrend mellett. Másrészt szerencsére ősszel és télen is lehet idény zöldségek és gyümölcsök közül válogatni, vannak különböző tartósítási technikák is (mélyhűtés, befőzés, aszalás stb.), illetve például ha az ember ősszel megvesz több láda almát, egész télen megfelelő körülmények között tartja, szinte végig van gyümölcs a háznál. Ha néhány elkezd csúnyább lenni, kompót, szósz vagy más egyéb lehet belőle, esetleg süteménybe kerül, a többség viszont elég szépen bírja (ezt régen is így csinálták egyébként). 

"Ez azért fontos, mert sokkal nagyobb lábnyomot (utaztatása, csomagolása, üzemi beéretése stb.) hagy az az avokádó, mandarin, ananász, amit megesznek, mintha egy fenntartható és ellenőrzött gazdaságból való tojást ennének meg."

A veganizmust, illetve a növényi étrendet összemosni a távoltól érkező zöldségekkel, gyümölcsökkel szerintem igen meredek, hiszen semmi köze a kettőnek egymáshoz. Én például nem vásárolok ilyen termékeket, mégis növényi étrenden élek vegánként. Másrészt a mandarin és az ananász nem hús-, tej- vagy a cikkben említett tojáspótló termék, ebből következően pedig semmi összefüggés nincs a két példa között, így ez pusztán csak ferdítés.

"Amíg engedünk a tömegtermelésnek, a minőség csökkentésének, addig nagyon nehéz lesz minőségi, minden szempontból kielégítő táplálkozást követni és az állatok életére és lelkivilágára figyelni."

Vajon tudta-e Enikő, hogy egy 2016-os Nature tanulmányban (természettudományos szakfolyóirat-család, amelynek 2017-es impakt faktora 44.95) bebizonyították, hogy még 2050-re is elegendő mennyiségű élelem jutna mindenkinek akár organikus termelés mellett egy gyengébb terméshozamú évben is az erdőirtásokat megállítva, ha mindenki növényi étrenden élne? Ennek a kutatásnak a magyarra fordított, szakmailag is lektorált verzióját itt lehet elolvasni.

"Kakas nélküli boldog tanyasi kapirgáló tyúk minőségi tojást tojik, ha a boci leválása után nem vesszük le a tehén tejét, akkor megbetegszik. Végül is nagyon régen az emberek azért (is) kezdték el ezeket hasznosítani, hogy az állataik tovább éljenek és fejlődjenek, csak hát azóta tömegesen szükség van rá, mert már nem a farmon kapálunk reggeltől estig, hanem egy asztal előtt ülünk." 

Ezek mind egy "idillikus" képet festenek, de ahogy fentebb is írtam: a mai igényeknek már a töredékét sem tudnánk háztáji tartásból fedezni, vagyis persze, nagyon romantizált erről a hölgy által idézett módon beszélgetni, de amikor a növényi étrendről van szó, akkor nem lehet az ipari tartást figyelmen kívül hagyni.

Emellett vajon azt tudta-e Enikő, hogy a tyúkok testfelépítése az évek alatt rengeteg változáson ment keresztül az emberi behatások következtében? Valaha ezek az állatok évente 12 db tojást tojtak, ma pedig vannak olyan fajták (vidéken is tartanak ilyeneket), amelyek egyetlen év leforgása alatt akár közel 300 tojást is tojnak. Mindez természetesen teljesen kimeríti a szervezetüket és komoly egészségügyi problémákat okoz náluk. Éppen ezért a megszólaló által említett kis kapirgáló tyúk, ha nem veszik ki alóla  tojást, elfogyasztja azt, hogy pótolja a szervezetéből hiányzó tápanyagokat. Ha mi kivesszük alóla a tojást, azzal károsíthatjuk az egészségét.

A tej esetében: én vidéken sem láttam arra példát, hogy a tehenek maguk oldják meg "kettesben a teherbeesést", vidéken sem nevelgetik a szükségesnél tovább a borjat, ha "fiú" - és még sorolhatnám...

Szabó Orsolya, dietetikus:

"A vegán étrend mellett én nem nagyon tudok érveket használni, szerintem számos olyan anyagban szegény étrendet jelent, amire a szervezetünknek szüksége lenne." 

Nagyon szomorúnak tartom, amikor egy szakember nem néz alaposan utána bizonyos kérdéseknek, pláne akkor, ha nyilatkozik is azzal kapcsolatosan. Orsolya ebben a cikkemben például milliónyi érvet találhatna a növényi étrend és a veganizmus mellett. Onnan idézem a táplálkozással kapcsolatos bekezdést:

Az Ausztrál Dietetikusok Szövetsége, a Kanadai Dietetikusok Szövetsége, a Brit Dietetikusok Szövetsége, a Physicians Comittee for Responsible Medicine, és a több, mint százezer dietetikust számláló Academy of Nutrition and Dietetics is azon az állásponton van, hogy a megfelelően összeállított növényi étrend minden életkorban (beleértve a gyerekkort és az idősebb kort is) és állapotban (beleértve a szoptatás és terhesség időszakát is) teljes körű és kielégítő az ember számára. A Pécsi Tudományegyetem Táplálkozástudományi és Dietetikai Intézete pedig az Orvosi Hetilapban közölt egy tanulmányt a növényi étrend előnyeiről, ami szintén ezt támasztotta alá. Sőt, ők a cikkben a növényi étrendet olyan bizonyos tipikus mai népbetegségek kezeléséhez és megelőzéséhez is megfelelő módnak tartották, mint az elhízás, a szív-érrendszeri és tumoros megbetegedések, a magas vérnyomás, a cukorbetegség és a csontritkulás. Ugyanezt támasztotta alá többek között a fenti szervezetek mellett a Harvard Health Publication két kutatása, a John Hopkins Közegészségtudományi Iskola, az American Journal of Clinical Nutrition és a JAMA International Medicine is egy tanulmányában. Továbbá ne feledkezzünk meg arról, hogy már a WHO, vagyis az Egészségügyi Világszervezet is közzétette az állásfoglalását a vörös és feldolgozott húsok karcinogén hatásairól.

A Harvard Health Publication két tanulmánya egyikében megállapították, hogy a jelentős mennyiségű feldolgozott- és vöröshúsfogyasztás 20-28%-kal megnöveli a vastagbélrák kockázatát, a másikban pedig szó szerint azt írták, hogy "az egészséges húsfogyasztás egy oximoron lett", ugyanis akik nagyobb mennyiségű vörös húst fogyasztottak, azok általában fiatalabban hunytak el keringési rendszer megbetegedései és rák következtében. Még akkor is, ha egészségesen éltek, a húsfogyasztás és az elhalálozás összefüggésben állt egymással. A Physicians Committee for Responsible Medicine pedig megállapította, hogy a daganatos megbetegedésekkel kapcsolatos kutatásokban két összefüggés rendszeresen megjelenik: az állati eredetű termékek és zsírok kockázatnövelő tényezők, míg a zöldségek és gyümölcsök fogyasztása segít csökkenteni a daganatos megbetegedések esélyeit. Szerintük "nem meglepő, hogy a vegetáriánusoknak van a legkisebb esélye a daganatos megbetegedésre, jelentősen kisebb, mint a húsevőknek." Továbbá ne feledkezzünk meg arról, hogy a WHO, vagyis az Egészségügyi Világszervezet is közzétette már az állásfoglalását a vörös és feldolgozott húsok karcinogén hatásairól.

Emellett a Brit Dietetikusok Szövetsége szerint a növényi étrend csökkenti a szívbetegségek, a magas vérnyomás, a 2-es típusú cukorbetegség, az elhízás, egyes rákos megbetegedések és a magas koleszterin szint kockázatát. A Kanadai Dietetikusok Szövetsége és a John Hopkins Közegészségtudományi Iskola pedig megerősíti ugyanezt.

Az American Journal of Clinical Nutrition pedig szó szerint leírja, hogy hat tanulmányból négynél megfigyelhető, hogy az alacsonyhúsfogyasztás csökkenti a korábbi elhalálozás veszélyét. Az észak-amerikai és az európai felnőttek jelenlegi adatai alapján azok, akik kevesebb húst fogyasztanak, azok tovább is élnek. Továbbá a JAMA International Medicine egy tanulmánya alapján az állati eredetű fehérje bevitele növeli az esélyt arra, hogy az adott egyén szív- és érrendszeri betegségekben elhalálozzon, míg a növényi eredetű fehérje csökkenti ezt az esélyt.

Emellett a generációk óta növényi étrenden élő hetednapi adventisták átlagosan 7-10 évvel élnek tovább és sokkal jobb életminőségben, mint a környezetükben élő nem hetednapi adventisták. Sőt, amint egy hívő felhagy a hite által megkövetelt életmóddal (aminek része a növényi étrend) várhatóan ugyanolyan életkilátásoknak néz elébe, mint azok, akik a környezetében nem adventisták, úgyhogy még csak nem is szerencsésen öröklődő génekről van szó. És támasztja mindezt alá kb. 300 tanulmány. Az adventistákról szóló tudományos vizsgálatok több mint 60 éves múltra nyúlnak vissza. Az első tudományos közlemény 1954-ben íródott, azóta pedig több mint 300 kutatás taglalta az adventista életmód előnyeit és tanulságait.

A tudomány válasza egyértelmű: ugyan azt nem mondják, hogy "csak és kizárólag a növényi alapú táplálkozás a helyes", azt igen, hogy a megfelelően összeállított növényi étrend sokkal több előnnyel jár(hat) a vegyes étrendhez képest.

Egyébként egy kedves vegán ismerősöm összegyűjtötte a témába vágó meghatározó és fontos tanulmányokat, amelyeket összesítve ezen az oldalon lehet megnézni. Nagyon szomorúnak tartom, hogy a cikkben megszólaló szakember nem rendelkezett elegendő információval a kérdéssel kapcsolatosan. Egyébként pont a fenti tanulmányok egyik általános következtetéséből ered a PETA kampánya, hiszen a növényi étrend csökkenti a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát, ami nagyon jól tudjuk, hogy pozitív hatással van arra is.

"Ha én gondolnám úgy, hogy meg kell mentenem az állatokat, biztosan nem így kezdenék hozzá. Sokkal jobb eredményt lehetne elérni, ha egyrészt a tartási körülményeken változtatni próbálnék, másrészt kiállnék a pazarlás visszafogása mellett."

A pazarlás ellen kiállni nagyon szuper elhatározás, azonban ha mondjuk elérjük, hogy kevesebb állatot vágjanak le, mert már egyik állat sem végzi a szemétben (amit én is felháborítónak tartok), akkor is lesznek állatok, akiket megölnek. Ez nem old meg semmit. Igazából pont az menti meg kevésbé az állatokat, mint amit a dietetikus állít.

"Szóval aki a szemétből eszik, az szerintem többet tesz, mint aki a munkatársait vegzálja, hogy fúj, amit eszik."

Úgy gondolom, hogy a hölgy rendkívül szélsőséges és unszimpatikus módon fogalmazza meg a véleményét. Rá mindenképpen illik a fent említett "szélsőséges hozzáállás", hiszen szerinte aki máshogy él, az biztosan vegzálja a másikat. Ezzel kapcsolatosan két dolgot tartok nagyon fontosnak megjegyezni:

1. Én személy szerint sosem erőszakoskodok, mindig tényeket, tudományos infókat adok át, logikai folyamatokra világítok rá és igyekszem arra buzdítani a többi vegánt is, hogy hiteles informálással hassunk a másikra. Úgy gondolom, hogy nem lehet senkin negatív értelemben számon kérni azt, ha hiteles, tudományos alapon információt ad át a másiknak, aki aztán majd azt kezd azzal az információval, amit akar. De így legalább megadjuk az embereknek a választási lehetőséget, hogy minden információ birtokában döntsön a növényi étrend vagy a vegán életmód mellett vagy ellen.
   
2. Ezzel szemben én hallgattam már direkt nekem címzett disznóvágós történeteket munkahelyi étkezések közben, hallgattam már nekem címzett állatkínzós történeteket, normális, felnőtt hangvételű érvelést még soha. Vagy csak az egyik oldalnak lehet, a másik fogja be, akkor is, ha ő a szekálás helyett érvelne? 

"Sok dolgot lehet tenni, kettőt nem érdemes: kínozni az állatokat és zaklatni az embereket a saját hitünk miatt."

Fentebb említettem Gábor megjegyzései kapcsán, hogy nem az az áldozat, aki elköveti vagy pénzzel támogatja azt az erőszakot, ami ellen mi megpróbálunk tenni. Emellett szeretném kifejteni, akármilyen hihetetlen, a hús fogyasztása is hitrendszeri kérdés. Erről ezt a nagyon átfogó videót ajánlanám, a videóban szereplő pszichológus hölgy évek, évtizedek óta kutatja ezt a kérdést és nagyon közérthetően, logikusan és egyszerűen fejti ki a kutatásainak az eredményét:

"A vegánok sose gondolnak bele, hogy ha egyik napról a másikra megszüntetünk teljes ágazatokat, akkor egyrészt a családok megélhetését vesszük el, másrészt mihez kezdjünk a szarvasmarhákkal, amíg végelgyengülésben ki nem halnak?"

Egyrészt teljesen egyértelmű (minimális gazdasági és társadalmi ismeretekkel), hogy nem "egyik napról a másikra" fognak ezek az ágazatok megszűnni, hanem szépen lassan folyamatában. Mivel jelenleg azért van rengeteg szarvasmarha, mert tenyésztjük őket, minimális gazdasági és piaci ismeretekkel belátható, hogy a folyamat maga úgy nézne ki, hogy mindig egyre és egyre kevesebb állatot tenyésztenek. Azokkal pedig, akik esetleg életben maradnak, az történne, mint az összes többi mentett állattal szerte a világon: rengeteg vegánt ismerek, akik tehenet, disznót vagy tyúkot mentettek és élnek velük együtt az állat igényeit kielégítő körülmények között. A képek is elég beszédesek ezzel kapcsolatosan:

"Az egészséges étrend sajnos nem lehet olyan diéta, amiben az egyik vagy másik tápanyagot helyettesítés nélkül megvonjuk. A vegetáriánusok ezért - mivel tudatosabban étkeznek - gyakran többet tesznek az egészségükért, mint akik örömmel tolják a hurka-kolbászt egész télen minimális krumplival."

Szerencsére növényi étrenden nem "helyettesítés" nélkül vonunk meg magunktól dolgokat.

"De egy »húsevő« (inkább mindenevő), aki a steakeket preferálja salátával vagy a csirkehúst, a halat könnyű körettel, ugyanolyan jó étrendet követ, mint adott esetben egy vegetáriánus, aki nem határolódik el a tej-, pláne a tojás- vagy halfogyasztástól."

Az igazság az, hogy aki elhatárolódik hús-, tej-, tojás- és a halfogyasztástól, ugyanolyan egészséges étrendet követ, ha nem egészségesebbet, ahogy az a fenti tudományos forrásokból is látszódik. Főleg, ha azt vesszük alapul, hogy aki a steaket preferálja salátával, az egy WHO által is rákkeltőnek minősített élelmiszer fogyasztása mellett teszi le a voksát. Ez valóban egészséges a szakember szerint? 

Igazából körülbelül az egyetlen pozitívum a "szakértő" megszólalásában, ami logikus és tudományosan megalapozott volt, amikor kitért a túlzott húsfogyasztás káros hatásaira.

Ezektől eltekintve egyébként nagyon pozitívnak tartottam, hogy az érem több oldalát bemutatták és minden oldalt  hagytak benne megszólalni. Pláne azért, mert szerencsére kifejezetten értelmes, hasznos és logikus volt a vegán oldal véleménye, szöges ellentétben állva némelyik másik oldalon szereplő megszólalásával.