Vegán karácsony

Abban a rendkívül szerencsés helyzetben vagyok,  hogy hiába élek vegánként, sok más vegántól eltérően számomra a családlátogatás és a karácsony egyáltalán nem kihívás, mivel a szűk családom csak vegetáriánusokból és vegánokból áll, így nem kell végighallgatnom az "akkor csak a levét edd", "csak egy kicsi van benne" vagy "a hal nem hús" és társait. 

Éppen ezért nálunk egyértelmű, hogy ezen a napon sem kerülgetünk állati tetemeket az asztalon. Sőt, idén a család ovo-lakto fele által reggelire evett tojáskrém, illetve a később asztalra kerülő mézeskalács kivételével minden teljesen vegán volt. (Bár ennek a kettőnek is megvan a vegán alternatívája, de a család teljesen növényevő ágának nem volt kapacitása ezek veganizálására.) 

Mivel az ötéves unokahúgomhoz reggel érkeznek az angyalkák (a feldíszített fa várja a szobában), ezért nálunk már a reggeli is ünnepi esemény, amit még ha a felnőttek többsége pizsiben is ül végig, megadjuk a módját mind a teríték, mind pedig a menü szempontjából. Így én például készítettem amerikai palacsintát csokoládészósszal és fahéjjal, emellett a szintén vegán sógorom mennyei finom panettone-t álmodott meg aznap reggelre, ami hatalmas sikert aratott az egész család körében.

Pár éve bevezettük az ajándékmentes karácsonyt (egyedül a nővérem kislányának hoznak az angyalok játékokat és könyveket), ráadásul nem szeretnénk, hogy valaki mindig tehernek érezze azt, hogy egy seregnyi embert lát nagy lakomára vendégül, ezért a család többi tagja (nagyszüleim, anyukám testvérei és az ő családjaik) csak sütizni jön(nek) át hozzánk délután, miután mi megebédeltünk.  

Éppen ebből kifolyólag sok családdal ellentétben nálunk nem a vacsora, hanem az ebéd a fő étkezés ezen a napon (is). 

Ebédre először az évek óta töretlen sikernek örvendő családi hagyomány szerint málnakrémlevest ettünk pirított mandulaszirmokkal megszórva. Idén anyukám banánt is tett bele, ami egészen megbolondította az ízét, úgyhogy csak azért nem szedtem belőle másodszor, mert tudtam, hogy milyen rengeteg étel vár még arra, hogy megkóstoljam mindet.

Ezután főételként készült grillezett szejtán, sütőben sült krumpli és zöldség, rántott szejtános-csicseriborsós szelet és saláta is. Illetve babos, paradicsomos, gabonakolbászos, fűszeres font leveles tésztás étel is volt az ünnepi asztalon. A képeken sikerült a sztereotípiákat is meghazudtolnunk, ugyanis megterítettünk, mindent az asztalra hordtunk, én elkezdtem fényképezni, amikor a nővéremnek eszébe jutott, hogy a tervezett salátát elfelejtettük elkészíteni, így amíg én mindent befotóztam, ők összedobtak egy salátát is még, ráadásul a grillezett szejtán sem volt az asztalon még akkor, amikor fényképeztem, de egy kicsi gyerek mellett nem igen lehet húzni az időt ilyenekkel:

Ezután pedig már meg is érkezett a rokonság, úgyhogy gyorsan lefényképeztem mindent, mielőtt teljesen széthordtak volna mindent. Persze, ennél sokkal több sütemény volt és bőven érkezett utánpótlás is az este folyamán.

Készült zserbó (anyukám felmenőitől örökölt recept alapján, egyszerűen csak kihagytuk belőle a tojást és kicsit több olaj került bele helyette, de ugyanolyan volt), tiramisu (sógorom készítette és egyszerűen mennyei volt, alig várom, hogy elküldje nekem a receptjét), habcsók (ennek a receptjét vasárnap megosztottam veletek), anyukám öccsének a felesége pedig mennyei finom banános-diós süteményt hozott. Ezek mellett készült tofutúrós levelestésztás sütemény, amit persze elfelejtettünk az asztalra rakni és lefotózni.

Őszinte leszek, én szerettem volna még vagy mézeskalácstortát vagy pedig a szenteste megosztott habcsókos tortát elkészíteni, de így is annyi édességünk és ételünk maradt, hogy egyszerűen pazarlás lett volna: