Hogyan újítottam fel a bútoraimat?
Ha követtek Instagramon, akkor láthattátok már, hogy végre az új lakásban lakom, ahol ugyan meleg víz még nincs, de tegnap szerencsére bekötötték már az internetet. Itt pedig szerintem egy igazi kis hercegnői lakosztályt tudtam magamnak kialakítani. Azonban ahhoz, hogy a szobám úgy nézzen ki jelenleg, ahogy kinéz, igen komolyan megdolgoztam. Erről írok nektek a mai posztban.
Tehát adott volt egy "szépségéről" híres (de talán inkább hírhedt) jó nagy koloniál szekrénysor, aminek úgy kezdtem neki, hogy "jaj, de könnyen meglesz az". Hát, tévedtem. Éppen ezért aztán életem első bútorfestése kicsit nagyobb volumenűre sikerült a tervezettnél, ugyanis egy egész szobányit alkottam.
A folyamat maga jó hosszú volt: egyrészt azért, mert kezdő vagyok, másrészt pedig azért, mert a legtöbb bútort teljesen szétszedtem, a koloniál csavart díszeket leszedtem vésővel vagy lefűrészeltem, megkerestem a tökéletes díszléceket helyettük (egy teljes napig jártunk utánuk), azokat méretre vágtam, egyesével felhelyeztem, pluszban a két nagy akasztós szekrénynél még további díszléceket helyeztem el. Valahogy így nézett ki a folyamat maga:
Azt is megmutatom, hogy milyen lett a végeredmény!
Sajnos még nincsenek teljesen készen a bútorok. Még mindig várom az internetről megrendelt gombokat a ruhásszekrényekhez és az éjjeliszekrényhez, illetve szállítás közben pár helyen megsérült a festés néhányon, amit még nem volt időm javítani. De szerintem már így is látszódik, hogy milyen drasztikus különbség van az eredeti és a jelenlegi állapotuk hangulata és megjelenése között:
Az utolsó képen látható fésülködőasztal az egyetlen bútor, amit nem én festettem, hanem a Therese csapatának köszönhetem ezt a szépséges Agnés Sorel fantázianévre hallgató darabot.
Emellett nagyon fontosnak tartom leírni: igen, nagyon sok cipőm van, de nem, nem az utóbbi időben vettem őket. Viszont sokkal környezetszennyezőbb lépés lett volna megszabadulni tőlük a "minimalizmus és környezettudatosság jegyében" aztán x év múlva újra és újra venni ilyeneket, ahogy a megtartott darabok használódnak, mint megtartani mindet, megbecsülni és évekig hordani még új cipő vásárlása nélkül.
Íme pedig előtte-utána képválogatással:
Összességében szerintem nagyon jól látszódik, hogy akár régi, megunt bútorokból is igazi különlegességeket lehet varázsolni némi fantáziával és kreativitással. Na, meg jó sok időt rászánva.
Egyébként amint meglesz az ágyam és a szőnyegem és az utolsó simításokat is elvégzem, írok egy újabb posztot, amiben bemutatom az egész szobámat. Ezt a mai bejegyzést leginkább azért írtam meg, hogy titeket is inspiráljalak: ha van otthon megunt bútorotok, ne dobjátok ki, hanem öltöztessétek új ruhába!