A sminkelő férfiakról a feminizmus és a fajizmus tükrében

2017.02.01

A mai cikkemmel lehet, hogy kiverem néhány olvasómnál a biztosítékot. Azonban úgy gondolom, hogy a blog alapja és értékrendje a fajizmus elméletéből eredeztethető, amivel egy szinten van a szexizmus és a rasszizmus is. Úgy vélem, vagy legalábbis nagyon remélem, hogy akik eljutottak már odáig, hogy az állatok egyenlőségéért tesznek azzal, hogy nem áldozzák fel őket a szépségükért, azok az embertársaik esetében is egyenlőségre vágynak.

Az utóbbi időben egyre többször találkozhattatok a "sminkelő férfiak" jelenségével a szépségiparban. Két állatkísérleteket végző márka is előállt ilyen jellegű reklámmal az elmúlt pár hétben: először a Maybelline rukkolt elő azzal, hogy egy férfi beauty guru/vlogger lett az új arcuk, majd MAC állt elő Caitlyn Jenner kollekciójával. Mindemellett, aki tagja az egyik legnagyobb sminkes csoportnak, a sminkes cuccok és tanácsoknak, az tudja, hogy ott minden nap nők tucatjai osztják meg az aznapi sminkjüket egy kis tanácsra várva. Azonban ha ritkán egy viszonylag híres márka üzletében dolgozó sminkes mer megosztani magáról egy képet, akkor ott robban a rendszer: azért, mert ő férfi. 

És ugyanaz történik ilyenkor ott is, mint a korábbi két linknél található hozzászólások között. Ilyenkor is jön a "gusztustalanozástól" kezdve az ennél cifrább ítéleteken át minden. Nekem pedig ma betelt a pohár, mert nem bírom nézni, hogy egyes emberek, kiváltképpen nők, még mindig az ellen dolgoznak, amit nők és férfiak százezrei, milliói értek el kemény munkával: ez pedig nem más, mint a nemek közötti egyenlőség, aminek ők is a haszonélvezőik.

Megmutatok párat a mai "gyöngyszemek" közül, hogy lássátok, miért is borultam ki. A legcifrább kommentek sajnos már délután törlésre kerültek, ahogy estére a poszt is, így csak ezeket tudom megmutatni:

A fenti képekből is látszik, hogy sokak számára ez az egész olyan, mintha a sminkelő férfiak és az ő támogatásuk lenne a felelős a világ főbb problémáiért. Ezért anyák mocskolódnak, akik nem értik meg, hogy a gyermekeikre nézve sokkal károsabb egy gyűlölködéssel és ítélkezéssel teli világban felnőni, és ezt tanulni a példájukból, mint egy olyan közegben élni, ahol szabadon sminkelhet az, akinek kedve van hozzá. És szerintem kifejezetten borzalmas, hogy az emberek egy része még mindig nem fogta fel és értette meg, hogy pont a gyűlölködés, a másság kirekesztése és a másság megítélése, magunk alá vagy fölé helyezése a társadalmunk legnagyobb problémáinak forrása már évszázadok, talán inkább ezredek óta. Elég csak végiglapozni egy történelem könyvet, vagy végigolvasni a híreket, esetleg pár facebookos kommentet. 

A blog témájánál maradva: ugyanebből a hozzáállásból erednek az állatkísérletek is. Hiszen az ember az állatok fölé emelte magát és úgy gondolja, hogy bármit megtehet velük. Pedig ez nem így van. És őszintén hiszem és remélem, hogy azok, akik ezt a blogot olvassák, és már megértették ennek a borzalmait, szintúgy egyetértenek velem a ebben a kérdésében is. Én úgy gondolom, hogy egy kicsit több elfogadás, a másik megbecsülése és tisztelete, némi szeretet, lenne a recept ahhoz, hogy sokkal szebb és élhetőbb hely legyen a Föld. Nem pedig a férfiak sminkjének betiltása. Szerencsére ezt egyre többen képesek vagyunk felismerni. Hiszen például nem is olyan régen börtön vagy gyógyszer várt arra, aki homoszexuális volt. Ma már szerencsére az értelmesebb emberek elfogadják, hogy a világ a sokszínűségétől szép. Ugyanígy lassan már elfogadott lesz, hogy mindenki úgy élhet, ahogy ő boldog tőle (amíg nem bánt vele másokat). És ez csodálatos dolog.

Hiszen a nemek közötti egyenlőség erről is szól. Pont ezért képmutatásnak tartanám egy multinál dolgozni szavazójogú, egyetemet végzett, tanult, olvasott, a saját határait mindig meghúzó, erős nőként, ha közben vadul habzó szájjal a férfiakat nem engedném be a női(esnek mondott) munkakörökbe/tevékenységekbe. Értünk kiharcolták azt, hogy én már így élhessek - és ehhez a férfiak is kellettek. Most lépjünk hátra mi, ahogy ők engedtek be minket a politikába, az oktatásba, a "férfias" munkákba és tevékenységekbe, esetleg engedték, hogy felvállaljuk az erőnket vagy nadrágot hordjunk szoknya helyett. Hiszen akkoriban mind "elfajzott ötletnek" és nőkhöz nem illően férfiasnak tűnt, mint most a férfiak sminkje. Háláljuk meg a férfiaknak az akkori támogatást azzal, hogy lehetőséget adunk nekik jelenleg nőiesnek minősített szakmákban és tevékenységekben kiteljesedni, ha ahhoz tartja kedvük.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy holnaptól minden férfi sminkes lesz és sminkelni fogja magát. Hanem azt jelenti, hogy akinek ahhoz tartja kedve, az megteheti. Mert erről szól a feminizmus. Mi sem azért küzdünk, mert mind bányászok/katonák/vezetők akarunk lenni. Hanem azért harcolunk, hogy biztosítsuk: ha így akarunk tenni, akkor ahhoz is jogunk legyen, és ugyanannyi eséllyel érjük el ezeket, mintha férfinak születtünk volna. A nővérem a "legkeményebb" feminista, akit ismerek, pedig jelenleg otthon van a lányával már lassan negyedik éve. És amúgy óvó néni. De felismerte annak az elemi, alapvető fontosságát, hogy mindenki szabadon dönthet arról, hogy hozzá hasonlóan akar-e élni vagy máshogy. És a lánya számára is bizosítani akarja a választás lehetőségét.

És csúnya lesz, amit mondani fogok, de úgy gondolom, hogy aki nem tudja az egyenlőség eszméjét igazán beemelni, de elvárja, hogy mindazokkal a jogokkal élhessen, amiket a nők kiküzdöttek maguknak (a férfiak segítségével), azonban az ellenkező nemnek ezt nem hagyja, az nem érett meg arra, hogy ezeket a jogokat birtokolhassa, és máshogy éljen, mint az elnyomásban élő anyáink, nagyanyáink. Mert az elvárásai igazságtalanok.

Márpedig a feminizmus, ahogy a blog által is képviselt fajizmus elleni küzdelem is, az igazságról szól. Nem arról szóltak az elmúlt évtizedek nőjogi küzdelmei, hogy önmagunkat a férfiak fölé emeljük, és ezentúl nekünk szabad legyen azt is, amit csak nekik lehetett addig, miközben továbbra is kisajátítjuk és megtartjuk magunknak azokat, amik korábban is női "előjogok" voltak. Nagyon messze álltak ettől a törekvések. Mert olyan nincs, hogy én elvárom az egyenlőséget, de cserébe nem adom meg. Mert akkor az: nem egyenlőség.

Természetesen ezzel a cikkel nem azt akarom mondani, hogy mindenki rajongjon a sminkelő férfiakért. (Bár megjegyzem, hogy a filmekben, klipekben és plakátokon látható férfiak is mind sminkelve vannak.) Azt sem mondom, hogy kötelező jelleggel szeretni kell őket vagy tapsolni, hogy milyen jó. Azonban hatalmas különbség van az elfogadás, a megértés, a tetszés és a gyűlölködés között. Ha egy férfi jól sminkel, legalább olyan tiszteletre méltó számomra, mint azok a hölgyek, akik szintúgy tehetségesek. És az én szememben ugyanúgy érthető a szakmai előre lepésük, mintha nők lennének. Teljesen mindegy, hogy egy üzletben dolgoznak vagy egy világmárka reklámarcai lesznek a munkájuk gyümölcseként. Úgy igazságos, ha ezt elfogadjuk. Hiszen képzeljük el a helyzetet, amikor egy nő azért nem lehetne mondjuk buszvezető, mert nő. Nonszensz, ugye?

Hogy a fent belinkelt, fajizmusról szóló cikkből idézzek:

"A dolog természetességét vizsgálva hamar feltűnik, hogy a maga idejében minden diszkrimináció természetesnek tűnt, és a rabszolga-felszabadításért vagy a nők egyenjogúságáért küzdők tűntek extrémnek és radikálisnak. Ebből azt a fontos következtetést vonhatjuk le, hogy az, hogy az adott társadalmi közegben mi tűnik természetesnek, semmit nem mond el arról, hogy az adott dolog igazságos-e vagy sem."

A blog témájára vetítve tehát a férfiakkal szembeni igazságosság támogatása a mi céljaink elérésének is fontos eszköze. Ezért nekünk, akik az állatok egyenlőségéért küzdünk, nem lehet kérdéses, hogy ezzel párhuzamosan a nemek közötti egyenlőséget is szorgalmazzuk. Hiszen minél többet fejlődik a fejekben az egyenlőségről alkotott kép, annál nagyobb eséllyel értik meg az emberek a mi álláspontunkat, hogy miért védjük az állatokat, és miért akarunk nekik a jelenleginél jóval több jogot biztosítani. Viszont ehhez az kell, hogy példát mutassunk egy sokkal elérhetőbb, személyesebb, sokak számára talán emészthetőbb, már elkezdődött változás folyamatában: a nemek közötti egyenlőség területén. Amivel minden jóérzésű ember kérdés nélkül egyet tud érteni szerintem.

Ti mit gondoltok erről a kérdésről?

Nanó