Mit kívánok a tűzijátékozóknak?

Van közöttetek olyan, aki egyetért a szilveszteri tűzijátékozással és petárdázással? Remélem, hogy nincs.

Mi a kutyámmal ma négykor (még sötétedés előtt/közben) mentünk le sétálni, és már durrogtattak körülöttünk több helyen is. Mert gondolom ők délután háromtól másnap reggelig nem mennek wc-re, mert az is jó buli...

Tudom, jöhetne az általános ellenérv, fogadjuk el a durrogtatást, mert csak egy este, igazán be lehet zárni egy napra az állatot. De egyrészt van olyan szomszédunk, aki már szenteste lövi fel ezeket, másrészt pedig hiába zárom be őket (főleg, hogy már lakásban lakom), ha ettől függetlenül rettegnek az állatok (a vadonban élők is, akiket nem lehet bezárni). Szerencsésnek mondhatom magam, mert a kutyám jól szokta viselni, csak ugatja a fényeket és a hangokat. Azonban higgyétek el, nagyon nem volt buli a korábbi években az újév első húsz percét a reszkető, minden durranásra remegő cicánkkal tölteni. Csak azért, hogy valaki másokra tekintet nélkül bulizzon.

Mindemellett az "egyestés érvelőktől" csak annyit kérdeznék: Ők tűzijáték nélkül is jól tudnák érezni magukat? Ha nem, akkor nem erre van szükségük, hanem egy jó pszichológusra. Ha meg igen, akkor kérdem én: Mi a francnak kell ártatlan, a helyzetből semmit sem értő élőlényeknek fájdalmat, félelmet okozni csak azért, mert nekik úgy a jó buli helyett még jobb a buli?

Normális értékrendű ember nem tudná jól érezni magát annak a tudatában, hogy állatok (és emberek) rettegnek amiatt, amit csinál. Persze, igaz, mások az értékrendek, de akinél egy jó buli előrébb való rengeteg állatnál, azokkal komoly gondok vannak agyban és lélekben. És itt nem csak a (jó esetben lakásba zárt) félő házi kedvencekről van szó. Rengeteg állat nem menekülhet, nem tud hova bújni. Egyszer volt szerencsém a negyediken szilveszterezni, és szívszaggató volt látni, ahogy a madarak reagáltak a kialakult helyzetre: össze-vissza repkedtek, nekirepültek a házak falainak és sorra holtan estek le a földre. (Pistike, aki előző nap tűzijátékozott, meg másnap boldogan kirak egy madáretetőt, mert "ő állatbarát ember". A francokat!) Őszintén szólva, nekem nem igazán hozta meg a parti hangulatot az a szilveszter, inkább szégyelltem magam a többi ember helyett is, amiért "mi így mulatunk", másoknak fájdalmat, félelmet és sokszor halált okozva...

Arról nem is beszélve, hogy egyesek elvárják, hogy a gazdi bezárja, netán benyugtatózza az állatot. Persze, értem én, aki állatot vállal, ezt is vállalja a sok - bocsánat a kifejezésért - önző, gonosz ember miatt. Mióta Soma megvan, én sem szilvesztereztem sehol: vagy ide hívtunk át pár vendéget, vagy egyedül voltunk az állatokkal. De most őszintén: Csak azért, mert egyes emberek nem tudnak kulturáltan mulatni, miért kell másoknak otthon kuksolni? Elvégre nekem is szilveszter lenne, nem igaz? És itt nem arról van szó, hogy nem szívesen töltöm az állataimmal az időt, hanem arról, hogy ilyen módon töltött időre nem vágyom. Számomra nem öröm és újévi móka egy remegő cica nyugtatása, és nem egy "építő" közös időtöltés vele, hanem szívszaggató fájdalom és pokoli szégyen, amiért emberek képesek így bánni állatokkal. Ahogy az ugató kutyám sem élvezetből ugat, és rossz látni.

Nem vitát szeretnék generálni, a kommentek között sem szeretnék ilyenbe belemenni. Minden kedves tűzijáték és petárda párti ismerősömnek és ismeretlennek az új évre nem kívánok mást csak egy gerincet, egy szívet és egy agyat. Ugyanis ezek biztosan hiányoznak az ilyen emberekből.