Gondolatok a Zöldár kapcsán

A tegnapelőtti nap során a Magyar Hírlapban megjelent egy "Zöldár" címet viselő írás Veczán Zoltán tollából. Erre szeretnék a mai bejegyzésemben részletesen reagálni egy nyílt levél formájában.

Kedves Veczán Zoltán és Magyar Hírlap szerkesztőség!

Megdöbbenve olvastam a Zöldár c. írást. Nem az okozta a megdöbbenésemet, amit a történet fikció része tartalmazott, hanem a túlzó, pontatlan, előítéletekkel és bugyutaságokkal teli zárógondolatok. 

Természetesen az elejétől fogva sejtettem, hogy ez az írás műfajából és stílusából eredeztethetően túlzó és felszínes lesz. Amivel nem is lett volna baj, hiszen az utolsó bekezdésig egy rendkívül elgondolkoztató, érdekes kis alkotás lehetett volna, ami esetleges túlzásokra, problémákra felhívja a figyelmet. Viszont az utolsó pár gondolatot is hozzáadva egy olyan mérhetetlenül felszínes, gőgös és ok nélkül támadó, "az ismeretlenből gúnyot űző" firkálmány lett, hogy egyszerűen nem tudom hova tenni ezt az alkotást, és azt, hogy ez mégis hogyan jelenhetett meg.

Ezzel kezdődött az iromány lezárása: "Ami viszont tény, hogy az ártatlan nevű PETA (Emberek az Állatokkal Való Etikus Bánásmódért) és a többi szélsőséges állatvédő a leghőbörödöttebb bolsevik mozgalmárokat megszégyenítő módon próbálja a számára kívánatos ideológiakerékbe törni a komplett emberi civilizációt..."

Egyrészt "komplett emberi civilizációról" beszélni egy olyan téma kapcsán, ami kapcsán még kontinenseken, vallásokon, országokon, de akár családokon belül is vannak eltérések, szerintem elég meredek húzás. Gondolok itt arra, hogy hol, melyik állat fogyasztható és hol van a határ aközött, hogy egy állatot megeszik-e az adott egyén vagy nem. Mert van, ahol megeszik a lovat, van olyan, ahol nem. Van olyan hely, ahol megeszik a disznót, és van olyan, ahol nem. Van olyan család, ahol megeszik a nyulat, és van olyan, ahol nem.

Mindemellett valaha a nőjogi mozgalmak tették ugyanezt. Meg rabszolgafelszabadítók. Illetve emberjogi aktivisták. Most pedig hálásak vagyunk nekik azért, hogy nem mondták azt, hogy "már így is mennyit haladtunk, jó lesz nekünk így", hálásak vagyunk nekik, hogy hiába voltak olyanok, akik szerint "ők, mint kisebbség, ne akarják a mi civilizációnk normáit módosítani", ők mégis kitartottak, és megtették.

Nem látszódik a párhuzam? Jöhetne a kérdés: Hát hogy jönnek ide az emberek, amikor az állatokról van szó? Nagyon egyszerű, egy korábbi cikkemben kifejtettem már, itt is megteszem, továbbra is a Fajizmus nélkül c. blog idevágó posztja alapján:

A szexizmus az, amikor nemi hovatartozás alapján megkülönböztetett bánásmódban részesül valaki a neme miatt egy olyan helyzetben, amiben a neme nem lényeges. A rasszizmus az, amikor etnikai hovatartozás alapján megkülönböztetett bánásmódban részesül valaki a hovatartozása miatt egy olyan helyzetben, amiben az nem lényeges. Ugyanígy a fajizmus egy olyan diszkrimináció, amikor egy egyént (nemhumán állatot) a faja miatt megkülönböztetett bánásmódban részesítenek egy olyan helyzetben, ahol a faj nem lényeges.

Az evolúciós biológusok és a kognitív etológusok is egyértelműen azon az állásponton vannak, hogy nem rendelkeznek olyan jellegzetességekkel az emberek, amelyek teljes mértékben hiányoznának az állatokból, vagyis nincsen az emberek és az állatok között minőségbeli különbség (sőt, az ember biológiai besorolása alapján az állatok országába tartozik). Ez azt jelenti, hogy az ember semmivel sem érzőbb lény az állatoknál. Éppen ebből kifolyólag ugyan egy tehénnek vagy malacnak nem fűződik érdeke ahhoz, hogy szavazhasson vagy tulajdonnal rendelkezzen, azonban ugyanúgy érdeke fűződik a testi épségéhez, egészségéhez és az életbenmaradásához, mint egy embernek, és amikor mi ezt következetesen figyelmen kívül hagyjuk, akkor sértjük az érdekeit, jogait. És ebben az esetben bekövetkezik az, amit a fajizmus rövid megnevezésénél is írtam: ilyenkor egy egyént (nemhumán állatot) a faja miatt megkülönböztetett bánásmódban részesítenek egy olyan helyzetben, amiben a faj nem lényeges.

Az emberi jogi törekvések alapja az a felismerés, miszerint egyáltalán nem igazságos egy csoport érdekeit elismerni és támogatni, miközben egy másikét figyelmen kívül hagyjuk, esetleg elnyomjuk a kivételezett csoport érdekében. Mivel az emberekhez hasonlóan az állatok is érző lények, semmivel sem kevésbé érzőbbek, mint mi, és hozzánk hasonlóan ugyanúgy élni szeretnének és biztonságban szeretnének lenni, ezért egyértelmű, hogy az életük és testi épségük védelmével kapcsolatban nem lehet különbséget tenni az emberek és az állatok ilyen jellegű jogai között. Ezzel szemben az emberek a haszonállatok (és más állatok) életéhez, testi épségéhez kapcsolódó jogaikat következetesen elnyomják, és fájdalmat, szenvedést okoznak az állatoknak, miközben elveszik azok szabadságát és az életüket. Ugyanúgy, ahogy nincs jogunk gyerekeken vagy visszamaradott szellemi képességekkel rendelkezőkkel ezt tenni, csak azért, mert nincsenek azon a szellemi szinten mint mi, úgy ez az állatok esetében is helytelen. Ugyanígy, ahogy nem lenne jogunk erre a célra "tenyésztett emberekkel" így bánni, úgy nem jogos azzal érvelni emellett, hogy ezek az állatok ezért és erre vannak tenyésztve. Nem helyes, hiszen pusztán attól, hogy "mi erre tartjuk őket", ők nem lesznek kevésbé érző lények.

Az állatoknak érdekük fűződik az életük folytatásához, a testi épségükhöz és a szabadságukhoz, és amikor mi ezektől megfosztjuk őket, akkor az őket etikailag megillető jogaikat sértjük, még ha nem is a klasszikus, jogi értelemben véve (egyelőre). De nem használhatunk ki más érző lényeket, és nem okozhatunk nekik fájdalmat csak azért, mert az számunkra előnyös. A veganizmus lényegében ennek a diszkriminációnak az elutasítása. 

Ami teljesen logikus: ha tudjuk, hogy élhetünk ugyanolyan egészségesen, sőt, akár egészségesebben is kisebb ökológiai lábnyommal, akkor miért használnánk ki, kínoznánk és gyilkolnánk meg meghalni nem akaró, érző állatokat? 

Majd ezt írták: "...valóban hentesek kirakatát zúzza be, valóban erőszakosan kampányol a tejivás ellen..."

Egyrészt pár ember tettét (kirakat betörését) egy egész társadalmi csoportra ráhúzni és az által általánosítani felszínes és "demagóg". Én személy szerint teljesen elzárkózom ettől (az információ átadás és a valósággal való szembesítés híve vagyok), annak ellenére is, hogy hiszem, hogy még mindig kevésbé erőszakos egy kirakatot betörni, mint évente állatok százmillióit kegyetlenül meggyilkolni. 

Másrészt valóban azt gondolja, hogy erőszakosan kampányolunk a tejivás ellen? Tudják mi az igazán erőszakos? Amit egy tehénnel művelnek azért, hogy az ember tejet ihasson, nem pedig az, amikor mi elmondjuk, hogy mi a baj a tejfogyasztással:

Mindezt egy olyan termékért, amire az emberi szervezetnek nemhogy semmi szüksége, egyenesen egészségtelen is a számunkra. Mert szögezzük le az elején: nem lesz a tejtől erős a csontozatunk. Sőt, azokban az országokban a legnagyobb a csontritkulásos betegek, csonttörések száma, ahol a legtöbb állati tejet fogyasztják. Pontosan, a tej nem erősíti a csontokat, sőt egyenesen összefüggésbe hozható a csontritkulás mellett bizonyos daganatos megbetegedésekkel és a cukorbetegséggel is.

Például a Medical Online egy érdekes kutatásra hívja fel a figyelmet: Karl Michaëlsson és munkatársai, a svédországi Uppsala University kutatói szerint a nagy mennyiségű tej fogyasztása nem erősíti, hanem egyenesen gyengíti a csontokat, sőt idő előtti elhalálozáshoz is vezethet. A kutatók több mint 61 ezer nőt és 45 ezer férfit követtek 11 éven keresztül, és azt figyelték meg, hogy minél több tehéntejfogyasztásról számolt be valaki, annál nagyobb valószínűséggel tört el a csontja a vizsgálat időtartama alatt.

Mivel a tehenek is - ahogy minden emlős - saját tejét az utódai táplálása érdekében termeli, a tej önmagában természetesen is tartalmaz bizonyos mennyiségű növekedési hormont, például az úgynevezett inzulinszerű növekedési hormont (IGF-1 és 2). Ezek anélkül is kimutathatók, hogy a tehenek bármilyen külső hormonkezelést kaptak volna. A hormonok az utód növekedését segítik elő, ugyanakkor ez a tulajdonságuk az embernek már korántsem kedvez. A kutatások szerint a pasztőrözés - azaz a hőkezelés - nem befolyásolja a tej IGF-hormon-tartalmát. Mivel az IGF jó részét nem tudjuk lebontani, hanem átjut a bélfalon, a rendszeres tej- és tejtermékfogyasztás felnőttekben 10-20%-kal, gyermekekben 20-30%-kal megemeli az IGF-szintet. A kutatások arra is rámutattak, hogy ezek a hormonok elősegítik a korai pubertás, a cukorbetegség, valamint a rák kialakulását. A New England Journal of Medicine szerint Finnország vezet az egy főre eső tejfogyasztásban, és ott a legnagyobb arányú az inzulinfüggő cukorbetegek száma is.

Jessica Outwater 1997-ben riasztó összefoglalót közölt a Medical Hypothesisben: egy 25 ezer főre kiterjedő norvég vizsgálatban a napi 3 liter tejet fogyasztóknál - a napi másfél decit fogyasztókhoz képest - háromszoros volt a mellrák kockázata.

A Pécsi Tudományegyetem nemrég az Orvosi Hetilapban jelentetett meg egy tanulmányt a növényi étrend előnyeiről, és ők ezt a diétát bizonyos tipikus mai népbetegségek, többek között a csontritkulás kezeléséhez és megelőzéséhez is megfelelő módnak tartották. Igen, a csontritkulás megelőzéséhez és kezeléséhez a tejtermékek elhagyása egy jó irány.

Mindenhonnan ömlik ránk, hogy a kalcium miatt van szükségünk a tejre, de például a minap a cronometer.com-on a napi kalciumszükségletemet többszörösen meghaladóan fedezte a zabtejem, a zabkásám, az ebédre evett szejtánom és az a pár szem mandula, amit ettem mellette. A tej mellőzésére felszólító dietetikusok szerint a csontritkulást eredményesen meg lehet előzni olyan növényi táplálékokkal, amelyeknek köztudottan magas a kalciumtartalma, mint például a kelkáposzta, a mák, a tökmag, a mogyoró, a mandula, a petrezselyemzöld, a szója, a dió, a spenót, a sóska, a brokkoli vagy más zöld levelű növények és a hüvelyesek. A tudományos cikkek felhívják arra is a figyelmet, hogy a csontok egészségének megóvásának legjobb módja, ha sportolunk, mind gyerek-, mind felnőttkorban.

A fenti kutatások forrásait ITT megtalálhatják.

És emellett mit szólnak ahhoz, hogy a tejipar direkt megtévesztő kutatásokat pénzel? Mert így van, éppen elég ehhez EZT a cikket elolvasni. Vagy ezzel nincs baj, csak azzal, ha mi beszélni merészelünk arról, hogy ideje lenne békén hagyni az állatokat?

Mert igen, lehet itt az erőszakosságról beszélni, de úgy gondolom, hogy nem az az erőszakos, aki kiáll az áldozatok mellett.

Ezek után ezt írták: "...valóban támogatja őket egy nagyobb vegán tömeg, amelyik emberként tekint az állatokra, kannibalizmusként a húsevésre és bűnözőként a hagyományosan táplálkozókra."

Mindez szép és jó lenne, ha nem a saját személyes feltételezései alapján akarna a kedves író messzemenő következtetéseket levonni.

Kedves Zoltán, nem, mi vegánok nem tekintünk emberként az állatokra, ez csak az ön fejében él képként. Mi érző, meghalni nem akaró állatként tekintünk rájuk, akiket felesleges, és ebből kifolyólag helytelen is megölni. Hatalmas különbség van a kettő között. Ahogy a kannibalizmust idekeverni is csak az ön ismereteinek hiányát tükrözheti. Vagy ez esetleg pár rosszul kommunikált vegán véleményének felnagyítása és kiforgatása egy jó nagy adag általánosítással, ezzel pedig lehúzva és eltorzítva azt a valós és rendkívül fontos törekvést, amit a vegán mozgalom képvisel?

Kedves Zoltán, amikor önnek elmondjuk, hogy ne fogyasszon állati eredetű termékeket, úgy érzi, hogy mi támadjuk önt. Mindez azért van, mert az ön fejében az a kép él, hogy az adott párbeszéd két résztvevőről szól: a vegánról és a nem vegánról. Ezzel szemben a párbeszédben adott egy harmadik fél is: az áldozat. Mi nem tekintünk senkire bűnözőként (főleg, hogy pár szerencsés kivételtől eltekintve többségben mi is fogyasztottunk ilyen termékeket valaha), azonban ennek ellenére erkölcsi kötelességünk kiállni az áldozatok mellett miután felismertük az elnyomást, és ezzel nem a másik embert támadjuk, nem bűnösnek kiáltjuk ki, nem a másikat minősítjük, egyszerűen csak szeretnénk információt átadni és változást elérni a világban. Ilyen egyszerű.

Ezt követően ezt lehet olvasni: "A megálmodott disztópia pedig igencsak közel kerülhet a valósághoz, ha a radikális zöldideológusok hagymázas elképzeléseit magáévá teszi [...] a kritikus tömeg."

A megálmodott disztópiának köze sincs a valósághoz, még akkor sem, ha "mi radikális zöldideológusok" el is érnénk a célunkat, ugyanis a veganizmus definíciója így hangzik: 

"A veganizmus egy olyan filozófiai és életmódbeli irányzat, amely arra törekszik - amennyire lehetséges és praktikus -, hogy kizárja az állatok kizsákmányolásának, kihasználásának minden formáját illetve a velük szemben elkövetett kegyetlenségeket étkezési, ruházkodási vagy más célokból, továbbá támogatja az állatok kihasználásától mentes életforma és alternatívák növekedését, népszerűsíti az emberekre, az állatokra és a környezetre gyakorolt pozitív hatásait. Étkezési szempontból pedig kizárja az összes részben vagy teljesen állati eredetű alapanyagot." -Vegan Society

Szeretném kiemelni a fenti részletből azt, hogy "amennyire lehetséges és praktikus". Ez azt jelenti, hogy hagyni, hogy egy szúnyog megcsípjen és betegségeket kapj el, nem túl praktikus. Hagyni, hogy a lakásodat ellepjék a csótányok, mert "jaj, ők is csak élnek", nem túl praktikus. Az önvédelem, a határok meghúzása teljes mértékben rendben van a vegán törekvések szempontjából. Egy állatot feleslegesen meggyilkolni, kizsákmányolni, tárgyként kezelni - ez nincsen rendben.

Majd így folytatták: "...az a kritikus tömeg, amelyik elsorvadt társas kapcsolatai energiahatékony pótlására tart házi kedvencet, és ebben a formában emberként kezeli őket."

A veganizmust az állattartókkal összevonni nagyon szélsőséges, helytelen és felszínes, rengeteg vegánt ismerek, akinek nincs házi kedvence és rengeteg olyan kutyatartót, aki szabályosan gyűlöli a vegánokat. 

Az viszont igaz, hogy nekem személy szerint valóban van egy kutyám. És mint egy tündéri, mentett, keverék kutyus falkatagja semmivel sem bírok rosszabb emberi kapcsolatokkal, nem elsorvadtak a kapcsolataim, rengeteg barátom van, szerető családom, de ettől függetlenül szeretem a kutyámat, aki az életem része, hiszen rám van utalva, felelősséget vállaltam érte. Aki egy "házi kedvenc" tartását csak azzal tudja indokolni, hogy a "gazdinak" szegényesek a kapcsolatai, azt csak őszintén sajnálom, ugyanis képtelen érzelmileg és lelkileg arra, hogy felmérje, milyen csodálatos egy állattal megosztani az életünket, otthont adni neki, megmenteni őt. Azt mondani, hogy valakinek azért van mondjuk kutyája, mert szegényesek az emberi kapcsolatai, az azzal van egy szinten, mintha azt mondnánk, hogy azért van valakinek párkapcsolata, mert nincsenek barátai, azért van gyereke, mert valamit kompenzál, azért vannak barátai, mert nem működik a szerelmi élete stb. Semmi logika és realitás nincs benne. Én például hetente akár többször is megyek a barátaimhoz, ők jönnek át hozzám vagy ülünk be valahova, de akármi is a program, a kutyám szinte mindig ott van velem. Biztosan azért, mert sekélyesek a kapcsolataim, ugye? És még véletlenül sem azért, mert a mély emberi kapcsolataimon túl szoros kapcsolat fűz egy állathoz is, akiért felelősséget vállaltam és ezért ha csak tehetem, nem hagyom ezt a falkában élő, társas lényt egyedül a lakásban...

Később pedig ezzel zárják az írást: "Bár azt még nem tudom, hogyan hozzák majd össze a vegán étrendet a ragadozó társállatok - jelesül a macskák vagy kutyák - etetésével, de lenne egy fogadásom arra, hogy már zajlanak a kísérletek."

Amíg a legmenőbb kutyatáp is csak pár százalékos hústartalmú, vágóhídi hulladékot tartalmaz, addig foglalkozzunk először emberekkel, vállaljunk önmagunkért és a saját döntéseinkért felelősséget. A többit pedig később megbeszélhetjük felnőtt emberek módjára, a tényekre és a valóságra alapozva, a realitás talaján maradva, nem pedig feltételezések és személyes vélemények alapján.

Összességében, kedves Zoltán, szeretném leszögezni, hogy nem az írása fantázia részével van problémám. Mint említettem, az utolsó bekezdés nélkül még egy érdekes disztópikus történet is lenne, egy kis elmélkednivaló a határvonalakról és az állatok védelméről. Azonban az utolsó bekezdés után visszanézve egy csapnivalóan rossz írást olvashattam az ön tollából, ami a fikció mögé bújva sekélyes, felszínes, "wannabe bölcs" (de valójában nagyon szegényes) közhelyeket pufogtat mindenféle információ vagy tényszerűség nélkül.

Üdvözlettel:

Juhász Anita Diána
cruelty-free-beauty.hu