Elmélkedés a fizetős megjelenésekről
Az utóbbi időben nagyon sokat emésztett engem az a kérdés, amit ma feszegetni fogok: ezúttal senkinek sem írok nyílt levelet, senkit sem igazítok ki, még cégeket sem faggattam ki, egyszerűen szeretnék valamiről "beszélgetni" veletek. Ez pedig nem más, mint a "megélhetési bloggerkedés" és a "főállású aktivizmus".
Lehet, hogy nektek is feltűnt, de a napokban kitettem egy "Együttműködések" elnevezésű menüpontot, ami alatt leírom, hogy ezentúl már csak fizetős együttműködésre van lehetőség. Bizonyára elgondolkoztok majd rajta ti is, hogy miért döntöttem így, ezért szeretném elmesélni a saját történetemet, tapasztalataimat, megosztani veletek a döntésem mögötti okokat, mielőtt esetleg félreértenétek a helyzetet.
Rengeteg nehéz döntést kellett már hoznom a blogommal kapcsolatban, de talán ez volt az egyik legnehezebb. Az elején szeretném leszögezni: eszemben sem volt pénzt keresni ezzel az oldallal, amikor létrehoztam. Az egyetlen célom az volt, hogy segítsek az állatoknak, hogy segítsek azoknak, akik szeretnének tudatosabb döntéseket hozni és információt átadni az embereknek, hogy tudják: mindig van állatkísérlet-mentes opció, bármit is szeretnének venni. Idő közben annyi információt szereztem, hogy vegán lettem, így az állatvédelmet minden fajra kiterjesztettem, rengeteg időt és energiát áldoztam arra, hogy megvédjem az állatokat, legyenek azok cuki szőrös lények, cirkuszban szenvedők vagy éppen "haszonállatok". Aktivista lettem, és ahol kellett, ott felszólaltam az állatok védelmében: ha kellett, akkor az interneten igyekeztem minél több információt megosztani, ha kellett, akkor pedig akár az utcára kimentünk. Arra is volt példa, hogy az esti tüntetést "instant" szerveztük aznap délután, én pedig az irodai ruhámban, vagyis vékony csizmában, vékony harisnyában és miniruhában álltam órákat az utcán a januári fagyban. Mindez viszont rengeteg időt vesz el, és sokan nem is hinnék, de rengeteg pénzt is felemészt.
Mára szerintem nem nagyon találtok olyan veganizmussal vagy állatkísérletekkel kapcsolatos posztot, amihez nem szóltam hozzá (a saját vagy a blogom nevében), emellett igyekszem a blogomon is folyamatosan írni erről, folyamatosan reagálni a minket ért vádakra. Nem egyszer munkaidőben. Nem egyszer közben túlórázva miatta. Végül eljutottam arra a pontra, hogy részmunkaidőben dolgozom már csak, amit természetesen megérzek anyagilag (bár tény, hogy lehetne rosszabb is). A blogomon nem kapok senkitől semmilyen támogatást, egészen eddig nem értékesítettem reklámfelületet, promóciós terméket is ritkán fogadok el és nagyon megszűröm már, hogy kitől és mit.
Mindezzel szemben a blogom fenntartása és a veganizmus online terjesztése már több, mint fél millió forintomba került eddig: domain, webnode költségei, hirdetések, videókhoz felszerelések, grafikai anyagok, arculat, kérésre vett termékek tesztelése, hogy bebizonyítsam, a vegán/CF kencék is lehetnek ugyanolyan jók és még sorolhatnám... És akkor nem beszéltem a belefektetett rengeteg munkaóráról, illetve arról, hogy hányszor maradtam inkább otthon interneten keresztül tájékoztatni az embereket ahelyett, hogy programokra jártam volna. (Egyébként megérte, mert tudok olyan vegánról, aki egy lemondott programom helyett "vívott szócsata" nyomán lett vegán.) Sőt, az előző munkahelyemen ez rendszeres probléma volt, ugyanis a munkaidőmben is aktívkodtam. Az ember nem is hinné, hogy mennyi munka van egy ilyen blog mögött. Szinte minden szabadidőmben ezzel foglalkozom, mégis csúszásban vagyok az üzenetek megválaszolásával, még így sincs időm rendesen visszaellenőrizni, hogy melyik cégektől várok választ még mindig (van, akinek már 4-5 alkalommal írtam és még mindig nem válaszolt) és még így sem tudok minden megkeresésre válaszolni.
El sem tudom mondani, hányszor gondoltam arra, hogy én is létrehozok magamnak egy patreon oldalt (meg is tettem, csak nem reklámozom és nem fejeztem be) vagy fix hirdetési felületeket értékesítek a blogomon olyan cégeknek, akik megfelelnek az értékrendemnek. De mindig ott volt bennem a gát: nem ezért csináltam, és nem akartam, hogy bárki is azt higgye, hogy számomra ez az egész csak üzlet. Teljesen őszintén elmondom nektek, hogy rettentően féltem a támadásoktól és attól, hogy ezáltal esetleg kevésbé tűnök hitelesnek néhányak szemében. Mert nem akarom, hogy amire ennyi időt és energiát áldoztam, mások szemében valami rossz legyen. Mert nem akarom, hogy ellenérzést váltson ki azokból, akiknek támogatni kellene ezt a folyamatot.
Pont ezért nagyon nehéz volt meghoznom ezt a döntést: nem akartam anyagiassá tenni ezt az egészet, de én is pénzből élek, nekem is fizetnem kell a lakbért valamiből, nekem is meg kell venni az ételt valamiből, nekem is vannak kiadásaim és egy nap továbbra is csak 24 órából áll számomra is. Így mindent mérlegelve arra az elhatározásra jutottam, hogy megnyitom a lehetőséget arra, hogy az értékrendemmel egyező cégekkel együttműködjek.
Megértem, ha valakit ez zavar. Megértem, mert részben engem is zavar.* Viszont eljutottam az életemnek egy olyan pontjára, ahol döntenem kellett, és úgy döntöttem, ha mást nem is teszek, de a blogba fektetett pénzem kiveszem belőle, hogy ne kerüljek miatta mínuszba. (A patreon oldalon még mindig agyalok.)
Köszönöm a megértéseteket.
Anita
*Részben viszont nagyon örülök neki, hogy olyan hatalmassá nőtt ez az egész, hogy már ezt a döntést kellett meghoznom. Mert ez egyet jelent azzal, hogy napról napra és hónapról hónapra egyre több embert érek el az üzenetemmel.